Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

337 voltára, mint sajátjával rendelkezhetett; következésképen az ellene a Btk. 355. és 356. §-aiban meghatározott sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól felmentetett. A kir. járásbíróságnak a sértett fél részéről felebbezett ezt az Ítéletét a kir. törvényszék — a sikkasztás vádjának a kir. ügyész által történt fentartásával szemben — indokainál fogva helybenhagyta. Ezzel a törvény megsértetett. Ugyanis : a jelen bűnügyben annak megállapítása, hogy forog-e fen a Btk. 355. §-ában körülirt sikkasztás, annak a magánjogi kérdésnek előleges eldöntésétől függ, vajon ingó dologra vonatkozó olyan adásvételi szerződés, mely szerint az eladott ingóság csak akkor megy át a vevőnek teljes tulajdonába, ha a vételárt teljesen kifizette, joghatálylyal bir-e ? Ebben a kérdésben a BP. 7. §. i. bekezd, szerint a BP. szabályainak alkalmazásával a büntetőbíróság határoz ; és az id. §. 2-ik bekezd, foglalt szabályhoz képest kétségtelen, hogy a polgári bíróságnak ily előleges magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a büntetőbíróságra a büntethetőség kérdésében nem kötelező. Mindamellett kétségtelen az is, hogy a büntetőbiró ily előleges magánjogi kérdések elbírálásánál csak az anyagi magánjog terén irányadó szabályokat veheti alapul, vagyis, hogy a döntésnél a fenálló magánjogi törvényekhez vagy az ezek helyét pótló törvényes gyakorlat megállapításaihoz kötve van. Már pedig nem létezik olyan hazai törvény, melynél fogva ingóságok iránt kötött adásvételi szerződéseknél, amennyiben azok egyéb tiltó törvénybe ütköző feltételt nem tartalmaznak s tiltott következményekkel nem járnak, a tulajdonjog fentartása, a vételár fizetéséig mint halasztó feltétel köttessék ki, és a kir. Curia büntető ügyekben állandóan követett gyakorlata szerint a felek közt létrejött ily megállapodást, mint az adás-vevési szerződés jogi természetével nem ellenkezőt joghatályosnak is ismerte és ebből kifolyóan az eladott ingót az emiitett feltétel bekövetkezéséig az eladó tulajdonához tartozó, a vevőre nézve idegen dolognak tekintvén, a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát látja fenforogni mindannyiszor, valahányszor a vevő ily ingó dolgokkal mint sajátjával rendelkezett. De a kir. Curiának állandó magánjogi gyakorlata is az ingóra vonatkozóan azzal a kikötéssel létesített adásvevési szerződést, mely szerint az eladott ingóság a vevőnek teljes tulajdonába, halasztási feltételül kikötött abban az esetben megy Büntetőjogi Döntvénytár. II. 22