Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

338 át, ha a vételár egészen kifizettetett, mindenkor joghatályosnak ismeri el. A kir. Curia büntető és polgári szakosztályainak ezen állandó és egyöntetű gyakorlatára való tekintettel tehát kötelező szabályként jelentkezik az a megállapitás, hogy a tulajdonjognak a vételár teljes lefizetéséig való fentartásával eladott ingó dolog ezen feltétel bekövetkezéséig az átadás daczára az eladó tulajdona marad, a birlaló vevőre nézve pedig idegen ingó dolgot képez, melynek jogtalan eltulajdonítása vagy elzálogosítása a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát állapítja meg. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvény megsértését megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a BP. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. 227. Nem követ el büntetendő cselekményt, aki a rábízott pénz elvesztését elhallgatja a jogosult előtt, s a hiányt ugyanannak általa később átvett pénzéből pótolja. (Curia 1902 május 27. 4945/902. sz. a.) A budapesti kir. büntető törvényszék: Vádlott özv. Cs. I.-né volt házmesternőt az ellene a Btk. 355. §-ában meghatározott, a a 356. §. szerint minősülő sikkasztás büntette miatt emelt vád, mely szerint T. L. báróné kárára a rábízott pénzből 370 K-t jogtalanul saját czéljaira fordított volna, és annak következményei alól a BP. 326. §-ának 2. pontja alapján felmenti. Indokok: T. L. bárónő háztulajdonosnő azon panaszt emelte a kir. ügyészségnél, hogy a Rózsa-u. 84. sz. házában alkalmazott házmesternője özv. Cs. I.-né az általa 1900 május — augusztus lakbérnegyedre beszedett házbérekből összesen 370 K-t jogtalanul saját czéljaira fordított. Ezen panaszt a főtárgyalás folyamán akként helyesbítette, hogy a vádlott nem az 1900. évi május negyedre, hanem az 1899. évi augusztus negyedre járó összegekből sikkasztott el 370 K-t s erről a sértett csak 1900 májusban győződött meg, midőn az állítólag hátralékos lakókat fizetésre felszólította, a házmesternő azt adta elő, hogy az illető lakók megfizet-