Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

3^7 után 24 K tőkéről kiállított kötelezvény alapján évenkint 4 K kamatot kötött ki s egyszersmind megállapította mindazokat a tényeket, melyek a fenforgó esetben a kölcsöntőke csekély összege daczára, de az adósok kézimunkás voltára tekintettel az uzsoratörvény r. és 2. §-aiban foglalt összes alkotó elemek megállapításához indokul szolgálhatnak. Minélfogva a vádbeli tett bűncselekményt képezvén, a bejelentett semmiségi panaszok alaptalanok ugyan, minthogy azonban az uzsoratörvény 2. §-ában ugyanannak 1. §-tól eltérőleg meghatározott büntetési tételek szerint a fogházbüntetés legkisebb mértéke a Btk. 92. §-a nélkül is alkalmazható ; ekként, midőn a kir. ítélő tábla által helybenhagyott elsőbirósági ítéletben vádlott javára a Btk. 92. §-a alkalmaztatott és ő mégis főbüntetésül 2 napi fogházra Ítéltetett: a főbüntetés megengedett enyhítésénél a törvényben vont határok meg nem tartatván, e helyett a Btk. 92. §-ának megfelelő alkalmazásával a vádlott főbüntetése fogház helyett a vádlott vagyoni állapotához mért összegű pénzbüntetésben s ennek folyományaként pénz-, mint mellékbüntetése is, főbüntetéséhez arányosítva határoztatott meg. == A kir. itélő tábla érthetetlen tévedését két uton-módon lehetett volna kiigazítani: a két napi fogház kiszabásánál a 92. §. felhívását mellőzni, vagy fogház helyett a 92. §. alkalmazásával pénzbüntetést szabni ki. A kir. Curia az utóbbit választotta. 222. A Btk. 260. §-a tényálladékához szükséges, hogy vádlott sértett ellen hatóság előtt rosszhiszemüleg vagy vétkes gondatlanságból tett legyen feljelentést; azt, hogy rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság fenforog-e, a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekből a kir. Curia állapítja meg. (Curia 1902 április 29. 3956/902. sz. a.) A pécskai kir. járásbíróság: Vádlott ifj. D. J.-t bűnösnek mondja ki az O. M. sérelmére elkövetett s a Btk. 260. §-ába