Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

3°2 hogy vádlott cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással birt. 205. Aki követelésének behajtása czéljából mást arra kényszerit, hogy állatai elhajtását tűrje, s e közben 8 napon belül gyógyuló egészségháboritást okoz, zsarolást és ezzel anyagi halmazatban könnyű testi sértést követ el. (Curia 1902 április 9. 3218/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A kir. itélő tábla valónak fogadta el a BP. 437. §-a szerint e helyütt is irányadó azt a tényt, hogy H. M. vádlott 1900 november 6-án M. K.-nét ennek bántalmazása és az istálló ajtójának betörése által elkövetett erőszak alkalmazásával az istállóban volt 2 hízósertés el hajtásának tűrésére kényszeritette s hogy M. K.-né a bántalmazás folytán 8 napon belül gyógyult sérüléseket szenvedett; valamint megállapítottnak vette a kir. ítélő tábla azt is, hogy vádlott ténykedésével azt czélozta, hogy a sertések elhajtása által M. A.-nak M. K. irányában támasztott 160 K követelése és egyúttal a vádlott részéről M. A. ellen 10 K iránt támasztott követelés kielégítést nyerjen. Minthogy pedig vádlottnak ez a tette a Btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségének, valamint a Btk. 301. §-ában körülirt könnyű testi sértés vétségének tényálladékát megállapítja, a bíróság tehát nem alkalmazta tévesen a Btk. megfelelő rendelkezését akkor, midőn vádlottat az emiitett második vétségben bűnösnek mondotta és e miatt büntette ; vádlottnak a kir. itélő tábla másodfokú ítélete ellen a BP. 385. §-ának 1. a) és b) pontja alapján bejelentett semmiségi panasza alaptalan, miért is azt a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. = Az uralkodó felfogás szerint, ha valamely delicturn tényálladéki eleme az erőszak, mint a zsarolásnál is, igen helyesen a könnyű testi sértést, mely egyúttal okoztatott, nem tekintik a főcselekménynyel anyagi halmazatban állónak, hanem amabba