Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

266 hamis tanuzás és lopás büntette miatt. A budapesti kir. ügyészség: a nyomozást elrendelte s ennek teljesítése után 12,047. sz. hatá­rozatával a bűnjelt képező ajándékozási szerződés tanúsítása és az ennek alapján bekeblezés kieszközlése elkövetett magán- és köz­okirathamisitás bűntettei és hamis tanuzás büntette tárgyában a nyomozást — melyet F. B.-re is kiterjesztett volt — megszün­tette, a feljelentés többi részére nézve pedig a vád képviseletét megtagadta. E végzésben a budapesti kir. ügyész arra figyelmez­tette a feljelentő feleket, hogy jogukban áll a határozat kézbesí­tésétől számított nyolcz nap alatt a vád képviseletét átvenni és e végből a határozat felmutatása mellett a budapesti törvényszék vizsgáló bírójánál jelentkezni, vagy pedig a budapesti főügyész­séghez folyamodni. A kir. ügyész ezen figyelmeztetése a BP. 101. §-a utolsó be­kezdésének megfelelvén, a sértett felek a BP. 42. §-ának 1. be­kezdése szerint helyesen jártak el, midőn a kir. ügyésznek általuk tévesnek tartott határozata ellen a kir. főügyészhez folyamodtak. A főügyész határozatának azon részét, melylyel a vád képviseletét megtagadta, helybenhagyva, azt a részét, melylyel a nyomozást megszüntette, megváltoztatta s a szolnoki ügyészt utasította, hogy ez utóbbira vonatkozólag a szolnoki vizsgálóbírónál, mint ezen cselekménynek elkövetése helyének bíróságánál indítványozza a vizsgálatot. A szolnoki ügyész a vizsgálatot indítványozta s a vizs­gálóbíró azt el is rendelte. Terheltek felfolyamodása folytán a vádtanács a vizsgálóbíró végzését megsemmisítette s ez ellen nemcsak a kir. ügyész, ha­nem sértett felek is felfolyamodással éltek. A sértett felek felfolyamodását a kir. ügyész felfolyamodása mellett a BP. 338. §. III. 2. b) pontja, 389. §. és 380. §. 3. be­kezdése értelmében nem lehetett ugyan figyelembe venni, a kir. ügyész felfolyamodását azonban a kir. itélő tábla alaposnak találta^ mert a kir. ügyésznek a nyomozást megszüntető határozata nem birói végzés, mely jogerőre emelkedhetik és ha jogerőre emelkedik,, itélt dolgot képez, hanem a kir. ügyésznek oly intézkedése, melyet a kir. főügyész felügyeleti jogánál fogva hatályon kívül helyezhet. Nem ellenkezik ez a BP. 445. §-ával, mert annak helyes értelme nem az, hogy a kir. ügyésznek a nyomozást megszüntető hatá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom