Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

267 rozata alapján van ujrafelvételnek helye, hanem az, hogy az eljárásnak a bíróság által történt megszüntetése esetén lehet csak ujrafelvétel utján tovább eljárni. A vádtanács végzését tehát meg kellett változtatni s a BP. 379. §. 4. bekezdése értelmében az ügyet a vizsgálat elrendelésének kérdésében itt kellett megvizsgálni azokra a pontokra nézve, melyek tárgyában a kir. ügyész vizsgálatot indítványozott; míg a feljelentésben foglalt többi pont tárgyában azért nem lehetett határozni, mert a sértett felek azok tárgyában a vád képviseletét át nem vették. A kir. ügyész által indítványozott vizsgálat elrendelésének és az ajándékozási szerződés lefoglalása érdemében a kir. ítélő tábla a vizsgálóbíró indokait fogadta el, kivéve azt az indokot, mely néhai M. A.-nak az ajándékozási szerződésen látható aláirásának birói összehasonlítására van alapítva, mert a polgári periratok a polgári osztályhoz tétetvén át, az azoknál fekvő eredeti aláírásoknál a bűnjelt képező ajándékozási szerződésen látható aláírással való összehasonlítása e helyütt eszközölhető nem volt, mi azonban a vizsgálat elrendelését nem akadályozta, mert a nélkül is elegendő számú nyomatékos gyanuok forog fen. (1901 október 24. 5785. sz. a.) A m. kir. Curia: A felfolyamodás visszautasittatik. Indokok: A vizsgálat elrendelésének kérdésében a kir. itéló tábla részéről hozott harmadfokú végzés az, amely ellen Gy. S. és F. B. terheltek a felfolyamodást használták. Tekintve, hogy ebben a végzésben a vizsgálat van elrendelve ; tekintve, hogy a BP. 107. §-a szerint már a vádtanácsnak vizsgálatot elrendelő végzése ellen ki van zárva a perorvoslat; már ebből is önként foly tehát az, hogy a kir. ítélő táblának, mint a BP. 378. §-a szerint a vádtanács végzéseit felülvizsgáló bíróságnak vizsgálatot elrendelő végzése ellen felfolyamodást a törvény nem enged; tekintve egyébiránt, hogy a BP. 378. §. 2. bekezdése szerint csak a vádtanácsnak és ennek is csak oly másodfokú végzése ellen van megengedve a további felfolyamodás, mely által előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság rendeltetett el, vagy a vádlónak a vizsgálat elrendelése iránt tett indítványa elutasittatott: ennek a rendelkezésnek a szakasz 1. bekezdésében foglalt amaz