Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

23° Indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen a vádlott és védő­ügyvéd a BP. 384. §-ának és a 385. §. I. bekezdésének 1. aj és 2. pontjai alapján jelentettek be semmiségi panaszt és ezenfelül a védőügyvéd az ítélet kihirdetése után azt a semmiségi panaszát is fentartotta, amelyet az általa indítványozott kérdések feltételé­nek megtagadása miatt a főtárgyalás folyamán bejelentett, ekként pedig ez a semmiségi panasz és az ítélet ellen érvényesíttetett és­lényegében a BP. 427. §-a 1. bekezdésének 4. pontjában meg­határozott alaki semmiségi okra van fektetve. Tekintve, hogy a védőügyvéd a főtárgyaláson a beszámítást kizáró körülményre,, valamint az enyhébb büntetési tételnek alkalmazására szolgáló erős felindulás megállapítására szolgáló külön kérdéseknek fel­tételét indítványozta, a BP. 358. és 361. §-oknak parancsoló ren­delkezései szerint pedig a külön kérdések feltevése iránt előter­jesztett indítvány csak a törvényből merített ok alapján utasítható el, e szerint az esküdtbíróság a külön kérdések anyagát csak a jogi szempontok köréből és nem abban az irányban vizsgál­hatja, hogy a kérdés feltevése alá bocsátott állitások tényleg eléggé alaposak-e és a főtárgyalás eredménye azokat támogatja-e, mert ezek a körülmények csak az esküdtek által bírálhatók el. Az esküdt­bíróság tehát azzal az eljárással, hogy a védőügyvéd által indít­ványozott külön kérdések feltételét megtagadta, a BP. 358. és. 361. §-ai parancsoló rendelkezéseit megsértette és nyilvánvalóan a vádlott érdekeinek a sérelmével a BP. 427. §-a 1. bekezdésének 4. pontjában meghatározott alaki semmiségi okot idézte elő, minél­fogva ítélete az azt követő eljárással és az alapul szolgáló főtár­gyalással együtt, az utóbb idézett törvényszakasz alapján, a BP. 437. §-ának 2. bekezdése, illetően 404. §. 1. bekezdése értelmében megsemmisítendő és az esküdtbíróság szabályszerű uj eljárásra és határozat hozatalára utasítandó volt. Az ítélet megsemmisítése folytán a vádlottnak és a védőügyvédnek többi semmiségi panasza tárgytalanná vált. * * = Büntetőjogi Döntvénytár I. k. 47. sz. a. elutasította a semmiségi panaszt a Curia, mert a beszámítást kizáró okra nézve a főtárgyalás adatai támpontot nem nyújtottak és igy az erre vonatkozó kérdés feltétele helyesen mellőztetett. Ezzel ellentétben

Next

/
Oldalképek
Tartalom