Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

I32 alakított esküdtszék elé került, holott ezt a kir. Curia megsemmisítő végzésében nem rendelte el s egyszersmind a BP. 438. §-a hivatkozással vitatja, hogy miután az első itélet csupán az elitélt érdekében használt semmiségi panasz folytán semmisittetett meg, vádlott cselekménye nem volt súlyosabban minősíthető és őt súlyosabb büntetésre ítélni nem lehetett volna. Tekintve azonban, hogy nem foglaltatik a BP.-ban oly rendelkezés, mely szerint az itélet megsemmisítése után az ügy csak ugy vihető más esküdtek elé, ha azt a kir. Curia rendelte el, valamint oly parancsoló rendelkezés sincs a BP.-ban, melynél fogva az itélet megsemmisítése után alakult esküdtszék határozatának hozatalánál a korábban eljárt esküdtek határozatához kötve volna s így amannál súlyosabb minősítés alapjául szolgáló határozatot nem hozhatna s ehhez képest az esküdtbíróság sem szabhatna a megsemmisített ítéletében foglaltnál súlyosabb büntetést; a BP. 438. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés pedig a BP. 430. §-a szerint alkalmazandó 387. §. 3. bekezdésében foglalt felülvizsgálati irányelvnek a kir. Curiát illető kiemelésénél egyébnek nem tekinthető, tekintve, hogy az alaki semmiségi panasz okát képező itélet felolvasható volt volna ugyan, de ennek mellőzése az itélet tárgyánál fogva az ítéletre nem volt befolyással ; tekintve, hogy az esküdtek törvényszerüleg adott feleleteikkel megállapították, mikép gazdáját a vádlott jogtalan bántalmazás miatt erős felindulásban ugyan, de ölésre irányzott szándékkal szúrta mellbe, a jogos védelem minden esetét pedig kizárták ; tekintve, hogy az esküdtbiróságnak azt a megállapítását nem lehet ebben az esetben jogi tévedésből eredettnek venni, mikép vádlott javára a fent jelölt erős felindulásnak megállapításával a fiatal korral járó hevülékenység figyelembe vétele is benfoglaltatván, a fiatal kort nem vette azontúl és ismét enyhítő körülménynek, hanem az egyéb számos és részben nyomatékosan súlyosító, ekként a büntetés rendkívüli enyhítését kizáró körülmények folytán a törvényszerű büntetés legnagyobb mértékét alkalmazta : a fentjelölt semmiségi panaszpontok minden irányban alaptalanoknak találtatván, elutasitandók voltak.