Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

kivitelében megakadályozva lettek-e? 5. hogy az elidegenítési szándékkal hajtott ludak nem-e azután lettek-e tőlük elvéve, miután a ludakat rendelkezésük alá vették és azokat a tulajdonos birtokából elvonták, szóval, hogy az elidegenítés cselekményét befejezték-e? és végre 6. az esetleg fenforgó súlyosító és enyhítő körülményeket. Tehát a kir. törvényszék mint a bűnösség és ennek mérve felett ítélő bíróság a felsorolt szakaszok alkalmazhatása czéljából a felsorolt körülmények fen vagy fen nem forgását a BP. 328. §-a értelmében oly módon tartozott ítéletének indokolásában megállapítani, hogy abból világosan kitűnjék az, hogy mily tényeket s mi okból tart bebizonyitottaknak vagy be nem bizonyítottaknak ? vagyis nemcsak a valónak elfogadott tényeket kellett szabatosan és mint megállapítottat feltüntetni, hanem fel kellett volna sorolni a közvetlen bizonyítékul elfogadott bizonyítási eszközöket épp ugy, mint azon bizonyítottnak vett tényeket, amelyekből egyik vagy másik körülmény fenforgására következtetés vonható, és pedig oly módon, hogy a logikai eszmemenet és a következtetés helyessége megítélhető legyen : szóval nem elég, hogy a büntetendő cselekmény megállapításának indokolása a Btk.-ben meghatározott alkatelemek felsorolásából álljon s hogy ezen alkatelemek a bizonyítékok mérlegelését mellőző indokolás nélkül és igy önkényszerüleg jelentessenek ki a bíróság részéről elfogadottaknak, hanem részletesen ki kellett fejteni, hogy az egyes alkatelemek, pl. elidegenítési czélzat stb. miért és mily bizonyított tényekből következtethető ; mert csak ily módon állapitható megr hogy a BP. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében a biróság mily körülményre volt tekintettel és mily körülmény kerülte el figyelmét, ami a törvény alkalmazásánál számba jöhet. Jelen esetben azonban a kir. törvényszék ezen feladatának nem felelt meg. Az elsőbiróság felmentő ítéletében ugyanis kifejti, hogy a ludak, melyek a faluban gyakran kóborolnak, a faluból történt kihajtás előtt nem tekinthetők a tulajdonos birtokából elvontaknak, vagyis azt a tényt állapította meg, hogy a lopás egyik alkatelemét képező elidegenítés ténye be nem fejeztetett, továbbá megállapította azt is, hogy vádlottak a ludakat a faluban üldözés nélkül önként kerülték el, s igy elidegenítési szándékot nem tanúsítottak.