Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

111 igazolva látja, hogy vádlottak 1900 deczember hó 20-án K. A. tulajdonát képező 7 darab 17 K 50 fill. értékű lúdját eltulajdonitási szándékkal hajtották el, s üldözőbe vétetvén a tulajdonos által, azokat széjjel eresztették ; miután vádlottak cselekménye megállapitja a Btk. 333. §-ába ütköző s a 334. §-a szerint minősülő lopás vétségének tényálladékát s igy a kir. járásbíróság akkor, midőn ennek daczára bűncselekmény fenforgását nem látta megállapíthatónak, anyagi semmiséget követett el, miért is Ítéletének megsemmisítése mellett vádlottakat bűnösöknek kellett kimondani s tekintettel mint enyhítő körülményre a büntetlen előéletre s hogy kár nincs, őket bünösségi fokukkal arányban álló büntetéssel büntetni kellett. (1901 április 29. 1948/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. törvényszék ítélete a felebbviteli tárgyalással együtt a BP. 437. §-ának 5. bekezdése alapján megsemmisíttetik s a törvényszék uj eljárásra és megfelelő uj ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Vádlottak ellen az a vád emeltetett, hogy 1900. évi deczember hó 20-án a délutáni órákban Száján az utczáról a K. S. tulajdonát képező 7 darab ludat elhajtottak, de mivel a sértett által a község T.-Hegyes felőli kijáratánál utóiérettek, a ludakat hátrahagyva eltávoztak és igy lopás vétségét követték el. Ezen vád tárgyában a cselekmény büntethetőségére nézve a Btk. 333., a 65. és 67. §-ai, esetleg a 91. és 99. §-ok jöhetnek alkalmazásba. A bíróságnak tehát tekintettel a konkrét vádbeli cselekményre, valamely a büntető-per folyamán felmerült s vitássá tett körülményekre s a felhívott törvényszakaszok alkalmazhatóságára, a következő tények valóságát kellett kideríteni, esetleg megállapítani : r. hogy a faluban szabadon kóborló ludak az utánna jövő emberek elől menekülve, vagy azért mentek-e vádlottak előtt, mert ezek hajtották? 2. hogyha vádlottak azokat szándékosan hajtották s esetleg magukat a ludak vevőinek színlelték, ez az egyik tanúval kötendő alku kedvezővé tételére irányzott szinlelési czélzattal, vagy azért történt, mert szándékuk a ludak elidegenítésére irányult? 3. hogyha a hajtás elidegenítési szándékkal történt, ezen szándékukat önként adták-e fel, vagyis önként hagyták abban a ludak hajtását? 4. hogyha feladták a ludak tovább hajtásán, azok kényszernek engedve és szándékuk