Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

io8 ügyész által fentartott semmiségi panasza elfogadtatik s a kir. ítélő tábla ítélete a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíttetik és 1—4. rendű vádlottak a Btk. 92. §-ának alkalmazásával s tekintettel annak 20. § ára, a Btk. 401. § ában körülirt magánokirathamisítás vétségében a Btk. 70. §-a szerint mint tettestársak bűnösöknek mondatnak ki, mely cselekményt az által követték el, hogy közös egyetértéssel 1896 október 22-én 100 K értéket meghaladó ingatlan szóbeli végrendelkezés utján tulajdonul átruházásának bizonyítására a bűnjelül szolgáló hamis magánokiratot készítették s azt özv. V. P.-né a t.-kanizsai járásbírósághoz beadva, társai tudtával jog bizonyítására használta fel ; s ezért a Btk. 402. §-a alapján a 92. §. alkalmazásával 1—3. rendű vádlottak fejenkint 4 havi fogházra és 200 K pénzbüntetésre, a 4. rendű vádlott pedig 1 havi fogházra és 60 K pénzbüntetésre Ítéltetnek. A pénzbüntetés behajthatlansága esetén pedig annak minden 20 K-t kitevő összege a Btk. 53. §-ának rendelkezéséhez képest 1 napi fogházra lesz átváltoztatandó, stb. Indokok: Tekintve, hogy a kir. itélő tábla a kir. törvényszék ténybeli megállapításait fogadta el ítélete alapjául ; tekintve, hogy a megállapított tények szerint pedig vádlottak egyetértve egy előttük állítólag tett szóbeli végrendeletről állítottak ki hamis tartalommal oly okiratot, melyet mindnyájuk tudtával özv. V. P.-né jog bizonyítására használt fel ; tekintve, hogy a Btk. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisitásnak alkotóelemét nem képezi az, hogy a hamis okirat a czélbavett rendeltetésre feltétlenül kifejezetten kiállított, hanem elég, hogy bizonyítási eszközül használható legyen s a bűnjel okirat jog bizonyítására használható volt s tényleg használtatott is, s ekként a vádbeli tett büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítja ; midőn tehát a kir. itélő tábla vádlottakat a vád alól felmentette, tévesen mellőzte a Btk. megfelelő rendelkezésének alkalmazását, miáltal a BP. 385. § ának 1. aj pontja alá eső semmiségi ok merült fel: ezeknélfogva vádlottakat a kir. itélő tábla ítéletének megsemmisitésével az okirathamisitásban bűnösöknek kellett kimondani. Minthogy pedig vádlottak mellett büntetlen előéletük s hogy tényleg kár még nem származott cselekményükből, 4. rendű vádlottat illetően pedig