Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

8! kérdéses aláírás nem a vádlott kezétől származik, és mert arra nézve, hogy a kétségtelenül nem a Molnár és fiai czéglől származó aláírást vádlott mással hamisittatta volna, szintén semmi adat sem forog fen. (1900 június 19. 2519/900. sz. a.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A BP. 393. §-ának I. pontja alapján meg kellett tagadni a közvédő részéről bejelentett, P. A. kinyomozásából és kihallgatásából álló uj bizonyíték felvételét, mert a vádlott által beadott, állítólag bizonyos P. A. részéről kiállított 1896 febr. 19-én kelt iratnak tartalma, mely szerint vádlott a M. J.-tól beszedett 4Q K 60 f.-t P.-nek átadta volna, a vádlott részéről bemutatott 1896. évi július hó 21-ikén kelt levélben foglaltakkal teljesen ellentétes és így a bizonyítani kivánt ténykörülmény az ügy eldöntésére nézve lényegtelen. Érdemben az elsőbiróság ítélete a sikkasztás vétsége vádját illetően indokainál fogva hagyatott helyben. Vádlottnak a magánokirathamisitás büntette vádja alól való felmentése abból az okból hagyatott helyben, hogy bár a kir. tábla bizonyítottnak látja, hogy az 1896 július 21-én kelt levélen látható «Molnár et Comp» aláírást vádlott tette vagy tétette, de mivel ez az irat csupán a sikkasztás elpalástolása czéljából koholtatott, annak az iratnak készítése s felhasználása a fenforgó esetben önálló bűncselekményt nem képez. (1900 november 12. 4360/900. sz. a.) A m. kir. Curia: A vádlott részéről a BP. 385. §-ának 2. pontjára fektetett semmiségi panasz mint elkésett a BP. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében visszautasittatik ; a vádlott érdekében a BP. 385. §-ának 1. a) pontjánál fogva emelt semmiségi panaszok pedig a BP. 437. §-ának 4. pontjánál fogva elutasittatnak. Ellenben a közvádló részéről a Btk. 401., 402. §-aira alapított vád tekintetében a vádlott felmentése miatt a BP. 385. §-ának aj pontjánál fogva emelt semmiségi panasznak hely adatván, mindkét alsóbiróság Ítéletének ebben a részben megsemmisítésével vádlott a Btk. 401. §-ába ütköző s a 402. §. szerint, illetve a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán a 20. §-hoz képest minősülő magánokirathamisitás vétségében is bűnösnek mondatik ki ; ebből kifolyólag megsemmisíttetik mindkét alsóbiróság ítélete a vádlottra kiszabott fogházbüntetés tartama tekinBüntetőjogi Döntvénytár. II. 6