Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

82 tétében is, és vádlott a Btk. 358. és 402. §-ai alapján a Btk. 96., 97. §-ai szerinti összbüntetésül két havi és nyolcz napi fogházra s ezenfelül a Btk. 402. §-a alapján 5 K pénzbüntetésre Ítéltetik, mely behajthatlanság esetén további egy napi fogházzal lesz helyettesitendő. Egyebekre, igy a Btk. 358. §-a szerinti mellékbüntetésre nézve is, a kir. tábla Ítélete nem érintetik. Indokok: A közvádló részéről a Btk. 401., 402. §-aira alapított vád tekintetében a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára hivatkozással emelt semmiségi panasznak helyt adni s ehhez képest a BP. 437. íjának 3. pontja értelmében megfelelő ítéletet kellett e részben e helyütt hozni, mert a kir. tábla valónak fogadta el, hogy a kérdéses iraton található «Molnár et Comp» hamis aláírást a vádlott eszközölte vagy eszközöltette, és valónak fogadta el a kir. tábla azt is, hogy vádlott e hamis okiratot a jelen bünperben az általa behajtott két követelés elsikkasztása miatt emelt váddal szemben bűnének elpalástolása végett annak bizonyítására használta fel, hogy ama két követeléssel a megbízó czég irányában elszámolt ; és a kir. tábla által valóknak elfogadott eme tények a Btk. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisitás tényálladékát kimerítik ; az tehát, hogy a kir. tábla vádlottat a magánokirathamisitás miatt még sem mondta ki bűnösnek, a Btk. vonatkozó rendelkezéseinek mellőzését foglalja magában. Habár eme két követelésnek, melyre a hamis okirat vonatkozik, együttes összege 100 K-t meghaladván, a magánokirathamisitás bűntettének lenne minősítendő, vétségnek volt az kimondandó a Btk. 20. § ához képest, mivel az alsóbiróságok ítéleteiben megállapított ama tények, hogy vádlott aggkoru és még büntetve nem volt, valamint az, hogy az okirathamisitást a reá sulyosodó sikkasztások vádjának nyomása alatt követte el, a Btk. 92. § ának alkalmazására alapot nyújtó enyhítő körülményekként vétettek e helyütt figyelembe. A közvédő által ugyancsak a BP. 385. § ának 1. aj pontjánál fogva bejelentett és a különvédő, valamint a vádlott által magukévá tett semmiségi panasz azért volt elutasítandó, mert a kir. tábla által valónak elfogadott s a BP. 4^7. §-ának I. bekezdése szerint a kir. Curia határozatánál is alapul veendő ama két külön tény, hogy vádlott mint a M. és társai czég ügynöke a czégnek két követelését az adósoktól a czég részére