Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

bemutatván, tőle a czég részére behajtott összegek kifizetését követelte ; előadja továbbá vádlott, hogy neki a czégtől ügyletek kötésére s pénzfelvételre szóló Írásbeli meghatalmazása volt, amelyet azonban a czégnek visszaadott akkor, mikor a beszedett bor árát a czég részéről Ó-Becsén megjelent megbizottnak kifizette. Minthogy M. L. tanú mint a M. és fiai czég egyik tulajdonosa esküvel bizonyította, hogy vádlottnak arra nézve meghatalmazása nem volt, hogy a közvetítése mellett eladott borok vételárát a felektől a czég részére felvehesse, s minthogy azt az állítását, hogy ő a felvett vételárra nézve egy előtte ismeretlen egyénnek, aki magát a czég megbízottjául mutatta be, ennek ilyetén minőségét elhive, tehát jóhiszeműen elszámolt s ennek az általa beszedett pénzeket a czég részére átszolgáltatta, nemcsak nem bizonyította, de még valószinüsitenie sem sikerült, amennyiben elképzelhetlen, hogy mint üzletember ilynemű pénzfizetésnél a gondosságnak legelemibb követelményét, t. i. tanuknak alkalmazását figyelmen kívül hagyta volna, s minthogy e szerint az volt tényállásként elfogadandó, hogy vádlott a M. és társai czég részére panaszosok által elküldés végett kezeihez lefizetett 200 K-t meg nem haladó borvételári összegeket ahelyett, hogy a czégnek beküldötte volna, magának tartotta meg s igy azokat jogtalanul eltulajdonította : cselekménye a Btk. 355. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő kétrendbeli sikkasztás vétségét képezi, amelyekben tehát vádlottat bűnösnek kimondani s enyhítő körülményekül véve agg korát és büntetlen előéletét, megfelelőleg büntetni kellett. Vádlottnak cselekményében azonban a Btk. 379. §-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő szintén vád tárgyává tett csalás vétségének tényálladékát is megállapítani nem lehetett, mert a tanuk által bizonyított az a körülmény, hogy vádlott magát pénzfelvételre jogosítottnak jelentette ki, magában véve a ravasz fondorlat fogalmát ki nem meríti, ezen alkotó elem hiányában pedig cselekménye csalásiak nem minősíthető. Végül fel volt mentendő vádlott a Btk. 401. §-ába ütköző s a 402. §. szerint minősülő magánokirathamisitás vétségének vádja alól, mert hogy a 3. 7. a. csatolt okiraton található «Molnár et Comp» aláírását ő hamisította volna, ez tagadásával szemben bizonyítva nem lett, ellenkezőleg az írásszakértői vélemény azt látszik támogatni, hogy a