Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

69 A BP. 385. §-ának 1. b) pontjára alapított semmiségi panasz pedig, mint szintén alaptalan, elutasítandó volt azért, mert az alsóbb bíróságok ugyan tévesen alkalmazták a Btk. vonatkozó rendelkezéseit a minősítés kérdésében, amidőn a vádlottat a fentebbiek szerint valónak elfogadott bűncselekménye alapján a Btk. 3qi. §-a szerint büntetendő közokirathamisitás bűntettében mondották ki bűnösnek a Btk. 391. § ának I. bekezdése szerint büntetendő csalás büntette helyett ; azonban ez a tévedés a vádlott előnyére szolgál, mert mig a Btk. 383. §-ába ütköző bűntett öt évig terjedhető börtönnel s mellékbüntetésül hivatalvesztéssel *s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő, addig a csalás büntette ezen börtön- és mellékbüntetéseken felül még kétezer frtig terjedhető pénzbüntetéssel is büntetendő. Minthogy tehát ez a tévedés a vádlott sérelmére nem szolgál s a jelzett semmiségi oknak érvényesítése a vádlott érdeke ellen volna, a BP. 385. §-ának 1. b) pontjára alapított semmiségi panasz is alaptalan. 49A BP. 307. §-ának 2. bekezdése értelmében a védő jogosítva van a tanukhoz, tehát a sértett félhez is mint tanúhoz közvetlenül kérdéseket intézni. Abban az esetben pedig, ha a feltenni kivánt kérdés olyan, melynek feltétele a BP. 307. §-ának 3. bekezdése szerint helyt nem foghat, köteles az elnök annak a tanúhoz intézését, illetőleg a feleletadást megtiltani, vagy a 4. bekezdés esetében a kérdést módosítani. Ezekből nyilvánvaló, hogy a kérdezést a feltenni kivánt kérdés előterjesztése előtt kizárni sem az elnök, sem a bíróság nem jogosult. Ennek daczára elutasittatott a védőnek semmiségi panasza, mert a sértett fél a vádlott irányában tanúsított ellenséges magatartásánál fogva esküre bocsátható semmi esetre sem volt és igy nyilvánvaló, hogy a védő részéről hozzá intézni kivánt kérdés mellőzése az ítéletre nem volt befolyással, az esküdtbíróság neheztelt rendelkezése tehát ebben az esetben a védelemnek lényeges elvét nem sértette.