Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

70 (Curia 1901 szeptember 18. 5557/901. sz. a.) A m. kir. Curia: Cs. V. Zs. vádlott védőjének a G. M. tanú megesketése miatt bejelentett semmiségi panasza mellőztetik, ugyanazon vádlottnak és védőjének a BP. 384. §-ának 9. és 385. §. 1. aj és c), valamint a 385. §. 3. pontjánál fogva emelt semmiségi panaszai pedig elutasittatnak. Indokok: A G. E. sérelmére állitólag elkövetett bűncselekmény vádja alól Cs. V. Zs. felmentetvén, a védője által eme váddal kapcsolatban a tárgyalás folyamán emelt semmiségi panasz tárgytalanná válván, annak felülvizsgálatát mellőzni kellett. A BP. 307. §-ának 2. bekezdése értelmében a védő jogosítva van a tanukhoz, tehát a sértett félhez is mint tanúhoz közvetlenül kérdéseket intézni. Abban az esetben pedig, ha a feltenni kivánt kérdés olyan, melynek feltétele a BP. 307. §. 3. bekezdése szerint helyt nem foghat, köteles az elnök annak a tanúhoz intézését, illetőleg a feleletadást megtiltani, vagy a 4. bekezdés esetében a kérdést módosítani. Ezekből nyilvánvaló, hogy a kérdezést a feltenni kivánt kérdés előterjesztése előtt kizárni sem az elnök, sem a bíróság nem jogosult. Ebből a szempontból BP. a 384. §-ának 9. pontjánál fogva emelt semmiségi panaszszal megtámadott ama körülmény, mely szerint az esküdtbiróság meg nem engedte, hogy a Cs. V. Zs. vádlott védője H. J.-hez mint sértett félhez kérdéseket intézhessen, szabálytalanságot látszik magában foglalni. Mégis el kellett a semmiségi panaszt utasítani, mert H. J. és V. Zs. kölcsönösen mint vádlottak és sértettek állván egymással szemben az esküdtszék előtt, a kölcsönös vád szoros összefüggésénél, nemkülönben H. J.-nek V. Zs. irányában az egész tárgyalás folyamán tanúsított ellenséges magatartásánál és ama fentartott nyilatkozatánál fogva, hogy V. Zs. az ő életére tört, H. J. tanuként esküre bocsátható semmi esetre sem volt és igy nyilvánvaló, hogy a védő részéről hozzá intézni kivánt kérdés mellőzése az ítéletre nem volt befolyással, az esküdtbiróság neheztelt rendelkezése tehát ebben az esetben a védelemnek lényeges elvét nem sértette. A BP. 385. §-ának 1. aj pontja szerinti semmiségi panasznak sem volt hely adható, mert az esküdtek által 7-nél több szavazattal valónak elfogadott tényeket az esküdtbiróság is valóknak fogadta el, mivel az esküdtek határozatával szemben a BP.