Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

olvastatni kért tanúvallomások és okiratok, valamint a megnevezett uj tanuk kihallgattatása az ügy eldöntésére befolyással nem lehető oly mellékkörülményekre vonatkoznak, a melyeknek mellőzéséből vádlottra hátrány nem származott. H. J. vádlott oly cselekményt követett ugyan el, mely a Btk. 278. §-a alapján halállal lenne büntetendő, de mivel ez a vádlott a cselekmény elkövetésekor életének 20. évét még be nem töltötte, a Btk. 87.§-ának rendelkezéséhez képest pedig az ily életkorú vádlottak sem halálbüntetésre, sem életfogytig tartó fegyházra nem ítélhetők, miért is a büntetés kiszabásánál a határozott időtartamú szabadságvesztés legsúlyosabb minőségének és tartamának kell a kiinduló pontot képezni, és a büntetés nemét és mértékét ennek megfelelően alkalmazni. Vádlott fölmentésének megállapításánál tehát a Btk. 92. §-ának nem az a rendelkezése irányadó, amely szerint a halállal büntetendő cselekmény büntetése 15 évi fegyháznál kisebb nem lehet, hanem az érintett §. első bekezdésének az a rendelkezése, amelyik a határozott időtartamú szabadségvesztés büntetések leszállítására vonatkozik. Ezekhez képest, minthogy az itélőbiróságáltal a Btk. 92. §-a vádlott javára alkalmaztatott, minélfogva ar ítéletnek a H. J. főbüntetésének kiszabására vonatkozó részét, anyagi semmiségi ok miatt a BP. 385. §. 2. sz. és utolsó bekezdése alapján hivatalból meg kellett semmisíteni, és a BP. 437. §. 3. bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő ítéletet hozni. 14. A semmiségi panasz elutasittatott, minthogy a fenforgó enyhítő körülmények sem oly számosak, sem oly nyomatékosak, hogy azok a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolttá tennék. L (Curia 1900 augusztus 30. 8620. sz. a.) A m. kir. Curia: Minthogy a fenforgó enyhítő körülmények sem oly számosak, sem oly nyomatékosak, hogy azok a Btk..