Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

nak volnának tekinthetők, az esküdtbíróság ítélete a BP. 385. §-a 3. p. rendelkezésének megsértését sem foglalja magában. A BP. 437. §-a értelmében tehát az ítélet ellen emelt semmiségi panaszok is, mint alaptalanok voltak elutasitandók. 4Az esküdtek a hozzájuk intézett összes kérdésekre, amelyek a vádbeli cselekménynek minden eshetőség szerint lehető minősítéseire, t. i. a Btk. 279., 281., 306., 307. és 290. §-ok szerint való bírálatára kiterjedtek, sőt a 79. §-ban körülirt, a beszámitást kizáró okot is felölelték, «nem»-mel felelvén : semmi oly ténykörülményt sem fogadtak el valónak, amire esetleg eltérő itélet alapitható volna. Minthogy pedig a BP. 437. §-a szerint a kir. Curia az esküdtbiróság által valóknak elfogadott tényekre köteles határozatát alapítani, az adott esetben ki van zárva, hogy a kir. Curia az esküdtbiróság ítéletének megsemmisítése mellett egyidejűleg a semmiségi panaszban előadott kérelemnek megfelelő vagy bármiként eltérő más ítéletet hozhasson. — Uj eljárás elrendelésének kérdése. — Szavazatok aránya a vádlottra kedvező határozat esetében. — Ha a kérdések feltevése ellen a vádló az esküdtszéki főtárgyaláson semmiségi panaszszal nem élt, sőt a védő kérdéseit nem is kifogásolta, utólag nem érvényesítheti a semmiségi panaszt. (Curia 1900 május 10. 4860/900. sz. a.) A m. kir. Curia: Szándékos emberölés bűntettével vádolt Hellebrandt János elleni bűnügyben végzett. A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok. Minthogy a kir. koronaügyész a mai napon tartott nyilvános tárgyalás alkalmával a kir. ügyésznek semmiségi panaszát kifejezetten fentartotta s ennek a kir. Curia által történendő érdemi elbírálását kérte : a semmiségi panaszban felsorolt semmiségi okok érdemileg voltak megvizsgálandók. A semmiségi panaszt azonban elutasítani kellett, mert 1. Az esküdtek a hozzájuk intézett összes kérdésekre, amelyek