Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

§-ának rendelkezése szerint alaki semmiségi ok miatt a királyi Curiához semmiségi panasznak egyáltalában nincsen helye. = Lásd az 58. sz. a. közölt határozatot s a hozzá fűzött jegyzetet. 61. Vádlottak, kik lelkészük erkölcstelen életének bizonyitása végett corpus delictit akarván szerezni, meglesték, midőn egy nőtől távozott s felső kabátjának átadására kényszeritették, magánosok elleni erőszakban mondattak ki bűnösöknek. (Curia 1900 november hóban 7250. sz. a.) A beregszászi kir. törvényszék mint büntetőbíróság: Vádlottak a Btk. 176. §-ába ütköző, azonban a Btk. 92. és 20. §-ainak alkalmazásával magánosok elleni erőszak vétségében bűnösöknek kimondatnak és ezért a Btk. 176. §-a alapján az Ítélet foganatba vételétől számítandó fejenkénti tizennégy (14) napi fogházbüntetésre ítéltetnek. Kötelesek továbbá egyetemleg ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó tizenöt nap és végrehajtás terhe alatt J. G. sértettnek 23 frtot, az 1890. évi XLIII. tcz. 9. §-ában jelzett módon fizetendő 68 frt 10 kr. eddigi bűnügyi költségeket egyetemleg, az ezután felmerülendőket pedig egyénenként a m. kir. államkincstárnak megfizetni. Ezen ítélet jogerőre emelkedése után J. G. felettes egyházi hatóságával közöltetni rendeltetik. Indokok: A bizonyítási eljárás adatai szerint vádlottak az 1898. évi július hó ii-én este 9 óra tájban előzetes megbeszélés után közös egyetértéssel meglesték J. G. gör. kath. lelkészt, volt papjukat, amint az P. V.-né iglinczi lakos házába bement, a ház körül állást foglaltak és várták J. G. távozását és a midőn észrevették, hogy nevezett a háztetőről leugorva menekülni igyekszik, utána vetették magukat, körülfogták és arra kényszeritették, hogy felső kabátját a vádlottaknak átadja. A vádlottak mindannyian beismerik, hogy mindannyian