Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

9 egyetértve előzetes megbeszélés után határozták el J. G. meglesését és beismerik, hogy a P. V.-né háza előtt mindannyian állást foglaltak és a midőn nevezett lelkészük onnan menekült, körülfogták, azonban tagadták azt, hogy tőle erőszak, vagy fenyegetés alkalmazása mellet vették volna el felső kabátját és azzal védekeztek, hogy volt lelkészük paphoz nem illő erkölcstelen életet élt és mert a munkácsi püspöki kormányhoz e miatt többször jártak eredménytelenül panaszra, a hol azt mondották nekik, hogy panaszukhoz bizonyítékot szerezzenek, ezért volt szükségük valamely bizonyító jelre, melyet a panaszos tettenérésekor annak felső kabátja kézhezkeritése által véltek elérni. És bár J. G. egyedül álló vallomásával szemben azon panaszbeli előadása, hogy a vádlottak rajta tettleges erőszakot követtek el, a vádlottak tagadása folytán bizonyítottnak nem tekinthető, úgyszintén az sem, hogy P. V.-nét erőszakkal vonszolták volna a községi bíróhoz, mert nevezett maga jelentette ki, hogy ellenében erőszakot nem alkalmaztak és ő önként ment a községi bíró házához a vádlottakkal, minthogy azonban az erőszak fogalmát a jelen esetben az állapítja meg, hogy J. G. a vádlottak nagy száma által megfélemlítve adta oda felső kabátját a vádlottaknak, annak elvételét tehát a vádlottak által a panaszos körülállása között kényszerhelyzet okozta ; minthogy vádlottak száma a csoport fogalmát megállapítja, mindezeknél fogva a vádlottak cselekménye a Btk. 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak bűntettét képezi. De mert a vádlottak azon védekezése, hogy lelkészük erkölcstelen életet élt és őt a jelzett alkalommal P. V.-néhoz fajtalan czélzat vezette, támogatást nyert H. H. eskü alatt tett vallomásával, hogy J. G. már több alkalommal is járt nevezett nőnél, valamint a vizsgálat folyamán kihallgatott tanuk vallomásával, kik J. G.-t szintén erkölcstelen életűnek ismerik ; minthogy ezekkel támogatást nyert azon védekezésük is, hogv czéljuk csupán a panaszos ellen bizonyíték szerzése volt; mely körülményekhez hozzávéve büntetlen előéletüket, mint nyomatékos enyhítő körülményeket a Btk. 176. §-a alapján kiszabandó börtönbüntetésnek a legkisebb mértéke is tulszigorunak mutatkozik, a vádlottak cselekményét a Btk. 92. és 20. §-ainak alkalmazásával vétséggé minősíteni, őket ebben bűnösöknek kimondani, az ítélet