Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

54 jogosságát M. S. tagadja s maga a terhelt is kétesnek mondja. Igaz ugyan, hogy a terheltnek ezen állitólagos követelései az eskü letétele alkalmával fenállottak, tekintve azonban, hogy ily kétes alapon álló követelés nem tekinthető oly vagyonnak, amelynek alapján terhelt ellen esetleg a csőd elrendelhető lett volna, tekintve, hogy a csődöt kérő hitelező az 1881 : XVII. tcz. 87. §. rendelkezéséhez képest a csődeljárási költségek viselésére késznek nyilatkozván, az alapon a csőd elrendelhető lett volna, sőt terhelt az eskü letételére ily körülmények közt nem is lett volna kötelezhető, mert a csődtörvény 87. §-a által előszabott eskü a közadóstól csak attól veendő ki, ha a vagyonhiány miatt szükséges költség előlegezését a csődöt kérő hitelező megtagadja ; tekintve, hogy a kir. Curiának 20. sz. teljes-ülési határozata szerint hamis eskü csak akkor létesül, ha az ügyre nézve lényeges valótlan körülmények erősíttetnek meg esküvel, holott a fentebb előadotttak szerint terhelt már csak a csődkérvény elutasítása után s akkor sem perdöntő körülményre tette le az esküt, mert kétes ésmeg nem ítélt követelését vagyonnak nem tarthatta : mindezeknél fogva terhelt cselekményében a hamis eskü ismérvei feltalálható nem lévén, a terhelt ellen folyamatba tett eljárást megszüntetni kellett. (1898 január 29. 18596/97. sz. a.) A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzése indokai alapján helybenhagyatik. (1898 április 5. 1298/98. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatása mellett U. V. a Btk. 387. §-a alapján csalás büntette miatt vád alá helyeztetik. Indokok: Vádlott ellen M. S. hitelező csődöt kért, mely eljárásban vádlott 1897 április 29-én esküvel megerősítette, hogy neki a foglalási jegyzőkönyvben felsorolt bútorokon kívül egyéb vagyona nincs. Miután azonban vádlott elismerte, hogy ő 1897-ben M. V. s fiai czég ellen 11,509 frt és 17,700 frt erejéig pert indított és ezen követelései a fent megjelölt eskü letétele előtti időből származnak, kétségtelen, hogy vádlott a csődeljárásban a nézete szerint öt illető ezen két követelését elhallgatta, fel nem fedezte. Minthogy ezen cselekménye, ha ellene a csőd megnyittatott volna, a Btk. 414. §. 1. pontjában ütközőnek látszik lenni ;