Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. Mindezeknél fogva a kir. ítélőtábla a valóknak elfogadott tényekből helyes következtetéssel állapította meg azt, hogy a vádlott szándékosan közreműködött arra, hogy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények vezettessenek be az eljárási cselekményről bírósági végrehajtó által felvett jegyzőkönyvekbe, továbbá, hogy ezeket azért követte el, hogy ezáltal, ha nem is magának, de a neki megbízást adó ügyvédnek jogtalan hasznot szerezzen . . . 71. Intellektuális közokirathamisítás megállapítása, mikor ügyvédjelölt megtévesztéssel kieszközölte, hogy a törvényes rendelkezések ellenére ügyvédi vizsgálatra bocsájtassék s ennek letételéről oklevelet nyerjen. (Kúria 1934. márc. 21, B III. 6199/1933. sz.) Indokok : . . . A panasz jogi oka az, hogy bűncselekmény erre való szándék hiánya miatt meg nem állapítható, mert — amikor az egységes bírói és ügyvédi vizsga első, majd második részének letételére jelentkezett s a vizsgákat letéve, oklevelet nyert -— az első vizsga letételekor még nem volt jogerős a fegyelmi ügyében kelt határozat, mely az ő joggyakorlatát egy évvel meghosszabbította ; a második jelentkezésnél és vizsgázásnál pedig még nem tudta, hogy a fegyelmi határozatot a kir. Kúria ügyvédi tanácsa helybenhagyván, az jogerős lett ; a jogerőről ugyanis csak már a második vizsga letétele után értesült s így jóhiszeműen járt el addig. A valóknak elfogadott tények szerint ugyanis a vádlott ellen folyt fegyelmi vizsgálat maga is oly súlyos természetű volt, hogy annak ismerete mellett az egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság a vádlottat vizsgákra nem bocsátotta volna. De a fegyelmi eljáráson felül már az 1927—1928. években, tehát a joggyakorlat ideje alatt, a vizsgálatokra való jelentkezéseket és a vizsgák letételét megelőzőleg a vádlott ellen súlyos beszámítás alá eső bűncselekmények miatt bűnvádi eljárások is folytak, amelyek egy részéből kifolyólag a vádlott több bűntett miatt utóbb jogerősen 1 évi és 6 havi börtönbüntetésre elítéltetett. Ezekből következően a vádlott nem volt «feddhetlen jellemű* egyén, tehát az Ü. R. 11. § értelmében az ügyvédjelöltek lajstromába felvehető és joggyakorlatra sem volt bocsátható ; még kevésbbé volt tehát a vizsgákra engedhető s azok letételéről neki az ügyvédkedéshez szükséges okirat kiadható. Ezeket a körülményeket a vádlott letagadhatatlanul tudta, minthogy azok a saját ténykedéseiből következnek. Mégis a másodfokú bíróság ítéletében tüzetesen ismertetett csalárd eljárással a vizsgálóbizottságot szándékosan megtévesztve, kieszközölte, hogy a törvényes rendelkezések ellenére az egyesített bírói és ügyvédi vizsgálatra bocsáttassék s ennek letételéről oklevelet nyerjen. Ezzel az eljárásával a vádlott szándékosan közreműködött, hogy jogviszonyaira vonatkozólag a vizsgálóbizottság által a két vizsgálatra bocsátás kérdésére vonatkozólag felvett két okiratba azok a valótlan tények vezettessenek, hogy ellene fegyelmi vizsgálat nincs folyamatban és vizsgálatra bocsátható, holott ennek törvényes akadálya volt. Másfelől az ügyvédek lajstromába csak az vehető föl, aki többek közt az Ü. R. 2. § 1. p. értelmében «törvényszerü ügyvédi oklevéllel bír». E törvényszerűség alatt az is értendő, hogy aki az oklevelet elnyerte, ennek kiállítása idején feddhetlen jellemű, az ügyvédjelöltek lajstromába törvényes alapon felvett s az előírt joggyakorlatot lefolytatott egyén. Az oklevél tehát ezek igazolására is szolgál. Márpedig ezek az előfeltételek a vádlottnál hiányoztak. Miért is az oklevél a vádlott jogviszonyainak lényegére vonatkozó olyan valót-