Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 65 lan tényeket igazol, amiknek igazolása a vádlott közreműködésének az eredménye. A vádlottnak vádbeli tettei tehát mindenben fedik a Btk. 400. §-ban meghatározott közokirathamisítás bűntettének a fogalmát: a jóhiszeműségre való hivatkozás nem alapos ; az a körülmény pedig, hogy fegyelmi ügyében a joggyakorlat idejének meghosszabbítása tárgyában kelt határozat nem volt jogerős, illetve a jogerősségről a vádlott nem tudott, a bűnösség szempontjából közömbös . . . 72. Intellektuális közokirathamisítás megállapítása, mikor a vádlott másnak nevét, annak beleegyezése nélkül, egy a hatósághoz címzett feljelentést aláírók közé odairta" (Kúria 1934 ápr. 4, B. III. 243/1934. sz.) Indokok : . . . A vádlott azért élt panasszal, mert ő a kérdéses ívre csak azért írta rá P. Sándor nevét és szerezte meg arra az azon levő többi névaláírást, mert ő először csak a szülők és gyermekek nevét akarta tudni, akik feljelentést szándékoznak tenni; ő ezt az ívet nem szánta feljelentésnek, az csak fogalmazványnak készült ; ő azt csak azzal adta át F. Aladárnak, hogy ez a feljelentést arra fogalmazza meg, azután azt legépeltetik, a szülőkkel aláíratják és elküldik a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba. A panasz alaptalan. A valóknak elfogadott tényekből ugyanis a kir. Kúria is arra következtet, hogy a vádlott a beadványt nem pusztán fogalmazványnak, hanem följelentésnek szánta, és hogy a vádlott azt tudva és akarva — tehát szándékosan — mint a sértett ellen irányuló följelentést adta postára. De az alsóbbfokú bíróságok helyes jogi következtetéssel állapították meg azt is, hogy a vádlott akkor, amikor a sértett nevét ennek akarata ellenére a följelentést aláírók közé odaírta, szándékosan közreműködött arra, hogy a sértett jogaira, jelen esetben a fel jelenteste vési jogára vonatkozó valótlan körülmények vezettessenek be közokiratba. Minthogy pedig kétségtelen, hogy ezek a valótlan körülmények a sértett jogainak lényegére vonatkoztak, a vádlott tette kimeríti a Btk. 400. §-ának 1. bekezdésében meghatározott vétségnek összes tényálladéki elemeit. . . 73. A Hs. 1. §-a a Btk.-nek nem csupán 386. §-át, de 387. és 414. §-ait is helyettesíti és az ott meghatározott alaptényálladék összefoglalja az adósnak a hitelezők kijátszására irányuló összes csalásszerű vagy csalárd ténykedéseit. A Hs. 1. §-a éppúgy, mint a régi törvény, a hitelezők követelési jogának csak a szándékos kijátszását kívánta büntetés alá helyezni, csakhogy az előbbi egy általános formulával, az utóbbi pedig egyes fondorlatos ténykedések felsorolásával. (Kúria 1933. dec. 4. B. III. 3628/1933. sz.) Indokok : . . . Nem helytálló az a jogi felfogás, mintha a Btk. 386. §-ában foglalt tényálladék általában — a Btk. 2. §-ára való tekintettel — enyBüntetőjogi Döntvénytár. XXVII. 5