Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 63 A kir. Kúria ezen okokból a maga részéről is úgy találta, hogy B. Miksa -és S. Miklós cselekedetei törvénysértés nélkül vonattak a Btk. 393. §-a szerint minősülő bűntett fogalma alá. , Alaptalanok a büntetés mértéke kérdésében bejelentett semmisségi panaszok is, mert a kir. ítélőtábla a vádlottak büntetéseit a bűnösségi körülmények helyes értékelésével, a nevezettek alanyi bűnösségének fokával és a bűncselekmények tárgyi súlyával arányban állapította meg. A büntetés enyhítésére hiányzik a törvényes alap annál is inkább, mert igen nyomatékos súlyosbító körülmény az, hogy a vádlottak, mint magasabb intelligenciájú s az ifjúság helyes erkölcsi irányú nevelésére hivatott egyének, ezen hivatásukkal ellentétben az ifjúság és a tisztviselői testület körében a korrupciót, a magasabb állásokra képesítő érettségi bizonyítványoknak kellő tanulmányok és komoly vizsga nélkül pénzért való megszerezhetése gondolatát hintették el s ezzel a közerkölcsök megrontását nagy fokban és hosszú időn át idézték elő és azt, hogy bűnös tevékenységük a Btk. 467. §-ában foglalt megvesztegetés bűntettének a tényálladékát is kimeríti. . . 70. Intellektuális közokirathamisítás megállapítása, mikor ügyvédsegéd végrehajtásoknál, magasabb közbenjárási díj megállapíthatása végett, mint jogtudor szerepelt és a jegyzökönyveket jogtudori minőség feltüntetése mellett írta alá, jóllehet ez a képesítése és a címe nem volt me9- (Kúria 1934. febr. 20, B III. 4908/1933. sz.) Indokok : . . . A panasz szerint hiányzik a jogsérelem okozásának a lehetősége, mert a végrehajtásokról és az árverésekről felvett jegyzőkönyvek nem annak a bizonyítására vannak rendelve, hogy az árverés, illetve a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt személy doktor-e vagy sem, ezen ténnyel tehát közokirathamisítás el nem követhető ; a vádlottnak bűnössége részben hitelesített jegyzőkönyvi másolatok alapján nem lett volna megállapítható ; nem vonatkozik senki jogai vagy jogviszonyainak lényegére az, hogy a vádlott doktor volt-e vagy sem ; s végül a vádlott a cselekményeket nem azért követte •el, hogy ezáltal magának vagy másnak jogtalan hasznot szerezzen. Egyik jogi érvelés sem helytálló. Azon megállapításból, hogy az ügyvédi díjszabás tárgyában tett kérdéses elnöki rendelkezés szerint a végrehajtásoknál vagy árveréseknél való közbenjárásért ügyvédsegéd közreműködése esetén az ügyvédek és ügyvédjelöltek részére meghatározott díjtételeknek csak a fele jár, következik, hogy ama körülmény folytán, hogy a vádlott a kérdéses végrehajtásoknál és árveréseknél jogtudorként szerepelt, ezekben a jegyzőkönyvekben magát jogtudornak tüntette föl s a jegyzőkönyveket jogtudori minőség feltüntetése mellett írta alá, jóllehet, ezzel nem bírt, fennforgott a jogsérelem okozásának a lehetősége éppen a magasabb közbenjárási díj megállapíthatása miatt. De bizonyítják a kérdéses jegyzőkönyvek azt is, hogy a végrehajtásoknál, s illetve árveréseknél a végrehajtató képviseletében oly egyén működött közre, akinek magasabb díjazás jár a közreműködéséért, mint egy nem jogtudor ügyvédi alkalmazottnak. Ez pedig a jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tény volt. Az a körülmény pedig, hogy részben nem eredeti, hanem hiteles másolatban csatolt jegyzőkönyvek szolgáltak a közokirathamisításokat illetően a ténymegállapítás alapjául, a bűnösség megállapítása szempontjából közömbös.