Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

62 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok .... A tényállásból, amely szerint a vádlott a bűnvádi eljárás megindításának kilátásba helyezésével, tehát burkolt fenyegetéssel kényszerítette a sértettet arra, hogy a tanítónői oklevelében észlelt hamisítás következményeinek elsimítása végett 1800 P-t adjon át a vádlottnak, a védelem által vitatott zsarolás tényálladéka is megállapítható lenne, azonban a Btk. 350. § rendelkezése szerint a zsarolás, mint kisegítő tényálladék, csak azon esetben állapítandó meg, amennyiben a cselekménye súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez. A jelen esetben pedig a vádlott tevékenysége, amely szerint a sértettet fondorlatos beállítással tévedésbe ejtette aziránt, hogy a kérdéses összeg «magasállású tisztviselő* jóindulatának megnyerésére szükséges, és ezt azon célból követte el, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, teljes mértékben betölti a csalás bűncselekményének a kellékeit, melynek befejezetté váltát csak az a körülmény gátolta meg, hogy a sértett kellő időben értesítette az illetékes hatóságokat és a rendőrség a vádlottat a pénz átvétele alkalmával letartóztatta s tőle a pénzt azonnal átvette. Ekként a vádlottnak a zsarolási ténykedése — a sértett megfélemlítése — a csalási fondorlatnak is alkotó elemét képezvén, az enyhébb jellegű zsarolási bűncselekményt a súlyosabb beszámítás alá eső csalás büntette felöleli. • Másfelől a sértett a vádlott által kért pénzt előzetes rendőrségi tanácsra adta át a vádlottnak és azt azonnal vissza is kapta, ekként károsodása be nem következhetett és a csalási bűncselekmény befejezést nem is nyerhetett. A bűncselekményt ezért az alsófokú bíróságok törvénysértés nélkül minősítették a Btk. 65. §-a szerint való kísérletnek . . . 69. Nyilvánossági joggal felruházott felsőkereskedelmi iskola igazgatósága által az intézeti ügyrend szerint alkalmazott tanárok közhivatalnokoknak tekintendők. Az intézetben tartott osztály- és érettségi vizsgákról kiállított bizonyítványok, amelyeket a miniszteri biztos ellenőrző aláírásával látott el: közokiratok. ^Kúria 1934. márc. 13. B. III. 6497/1933. sz.) Indokok : . . . A védő azt vitatja, hogy B. Miksa és S. Miklós vádlottak, mint az illető magánintézetnek csupán R. Alfréd által alkalmazott tanárai nem tekinthetők közhivatalnokoknak. Ez a jogi érvelés téves. A ténymegállapítás szerint a már 1870-ben nyilvánossági joggal felruházott R.-féle felsőkereskedelmi iskola törvényes kormányrendelet alapján jogosított volt osztály- és érettségi vizsgákat tartani. Az ezen vizsgákról kiállított bizonyítványok a többi más — állami vagy felekezeti — tanintézetek hasonló természetű bizonyítványaival teljesen egyenrangúak és azokkal azonos hatályúak voltak. Nyilvánvaló tehát, hogy a R.-intézet által kiállított, a miniszteri biztos által ellenőrzött és névaláírásával ellátott bizonyítványok közokiratok. Az intézetben R. Alfréd vádlottnak a dolog természete, de az iskolai ügyrend szerint is kellő képesítéssel bíró tanárokat kellett alkalmaznia. Ezeknek pedig nemcsak joguk, de kötelességük is volt az ügyrend szerint tanítani, vizsgáztatni és a bizonyítványokat névaláírásaikkal ellátni, abból a célból, hogy a jelzett tények valóban megtörténtek. Nyilvánvaló, hogy a nevezett tanárok R. Alfrédnek a kormányrendeletben nyert jogosultságánál fogva az intézeti ügyrend tekintetéből szintén közhivatalnokok voltak és másfelől, hogy teendőiket hivatali hatáskörükben végezték.