Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 59 Indokol .... A vádlott részéről bejelentett panasz szerint sikkasztás azért nem állapítható meg, mert elszámolási kötelezettségének ideje még nem érkezett el; másrészt ezen bűnügy folyamán el is számolt, mert a föld vétel céljára általa kifizetett vagy letett, továbbá a kölcsönképpen kihelyezett, valamint a saját céljaira és költségeire jogosan felszámított pénzek együttes összege eléri a sértett földvásárlók által a vádlott kezéhez fizetett pénzek összegét; a földvásárló sértettektől átvett pénz kihelyezését ugyanis a választmány megengedte neki, de külön engedély nélkül is joga volt erre, mert banküzlet vitelére iparigazolvánnyal fel van jogosítva és így a hozzá befolyt pénzeket bankszerüen kezelhette. A panasz alaptalan, mert a földvevők a vételárra vagy annak kamatára adott pénzt nem bankszerű kezelés végett, hanem kizárólag a püspöki földek megvétele céljából való összegyűjtés végett adták át a vádlottnak. De a vádlottat sem a földvásárlók, sem az azok közül alakított választmány nem hatalmazták fel a püspöki földek megvételével kapcsolatban neki átadott pénzek kihelyezésére, e szerint a vádlott már akkor, amikor a földvásárlóktól átvett pénzeket kölcsönökbe helyezte ki, a pénzzel jogtalanul mint sajátjával rendelkezett. A vádlott a földvásárlókkal való megállapodás nélkül díjakra és költségekre a holdankénti 33 P-nél többet nem fordíthatott. Hiány tehát mindaz, amit a vádlott a holdankinti 33 pengőn felül nem a földvételárra vagy annak kamatára fordított. Nem is szólva ezen jogi álláspont mellett arról, hogy a vádlott még az állítólagos kihelyezésekkel sem tudja az egyenleget helyreállítani és hogy a kihelyezésekből származó tartozások nagy részéről maga sem tudja, hogy azok fennállanak-e. Minthogy ezek szerint a vádlott a sértettektől átvett összegekkel sohasem rendelkezhetett más módon, mint úgy, hogy azokat összegyűjtve, a a püspöki földek megvételére mindenkor rendelkezésre álljanak, alaptalan az a védelmi álláspont, amely szerint a vádlott számadási kötelezettsége csak valamely későbbi időpontban állanak be. Megjegyzi a kir. Kúria, hogy ha a vádlott tényleg abban a meggyőződésben lett volna, hogy a sértettektől átvett pénzeket kölcsönképpen kihelyezheti, akkor is a kihelyezésnél kapott kamatokat a sértettek javára kellett volna elszámolnia. Azonban sem a könyvszakértők adatgyűjtésében, sem a vádlott által a szakértői véleményekre adott észrevételekben nincs adat arra, hogy a vádlott a kihelyezett összegek után akárcsak egyetlen esetben is a földvásárlók javára írta volna a kamatokat. Ebből a körülményből is arra kell következtetni, hogy a vádlott a tényleg megtörtént kihelyezéseknél is nem jóhiszeműen a sértettek javára, hanem tudatosan jogtalanul a saját hasznára, de a sértettek veszélyére járt el. A sikkasztások tehát a vádlott terhére jogi tévedés nélkül állapíttattak meg Különösen nagy súllyal esik a vádlott terhére az a körülmény, hogy nagy kitartással és lelkiismeretlenséggel károsította meg a hozzá bizalommal fordult szegény emberek nagy tömegét. Ezeken felül a vádlott terhére tudta be a kir. Kúria azt is, hogy a sértettek pénzének kezelésénél kizárólag csak a saját hasznát keresve, olyan kúszáltságot idézett elő, hogy a megmaradt pénznek az egyesek közti szétosztása vagy jóváírása valószínűleg csak hosszadalmas és költséges eljárás után lesz lehetséges és így a kár még növekszik . . . 66. Elítélés hűtlen kezelés miatt, mikor a vádlott részletfizetésre és a tulajdonjog fenntartásával vásárolt nem értesítette, sőt még azt az összeget sem