Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

56 Büntetőjogi Döntvénytár. biztosítsa a szülök hozzájárulását a házassághoz. Éppen ezért az ilyen szöktetés nem tekinthető a Btk. 321. §-ában pönalizált, ú. n. nőrablásnak, amelynek az a tényálladéki eleme, hogy a tettes a nőt, ennek komoly akarata ellenére, erőszakkal keríti hatalmába vagy viszi el. A jelen esetben a vádlottak a sértettet nem akarata ellenére kerítették hatalmukba, hanem a sértett beleegyezett megszöktetésébe s önként ült föl az e célból az utcán várakozó kocsira. Igaz ugyan, hogy a sértett menetközben megbánta tettét s ennek kifejezést is adott, mondván, hogy nem megy velük, le akar szállni, ámde a vádlottak — a sértettnek előzetes beleegyezésére, valamint a közismert népszokásra tekintettel — jogosan hihették azt, hogy ez a tiltakozás nem komoly, mégpedig annál kevésbbé, mert — nem lévén adat arra, hogy a sértettet a kocsiban erőszakkal tartották volna vissza — a sértett akkor, midőn a lassanhaladó kocsiról előbb A. József, majd B. László leszállottak, maga is leszállhatott vagy pedig legalább ezt megkísérelte volna, amire azonban a tényállásban szintén nincs adat. Amikor viszont a vádlottak a sértettel éjjel 2—3 óra tájban R. vádlott nagynénjéhez értek s itt a sértett újabb kijelentéséből most már kétséget kizárólag megtudták, hogy ő haza akar menni, a vádlottak másnap reggel vonaton hazakísérték a sértettet szülei lakására, itt a szöktetésért bocsánatot kértek s még aznap este megjelent ott R. vádlott anyja és fia részére megkérte a sértett kezét. A vádlottaknak az események lefolyása alatt tanúsított viselkedéséből a kir. Kúria nem találta megnyugvással megállapíthatónak, hogy a vádlottak tudatában voltak a sértett által a kocsin tett kijelentések komolyságának, vagyis annak, hogy őt határozott akarata ellenére viszik tovább a kocsin. Minthogy pedig á Btk. 82. §-a szerint valamely bűntettnek tényálladékához tartozó ténykörülmény nem számítható be akkor, ha a tettes arról tudomással nem bírt, mindkét vádlottat ezen beszámítást kizáró ok fennforgása okából fölmenteni kellett . . . 62. A Bv. 20. §-a alkalmazásában vádolás a cégfönöknek az a nyilatkozata, amellyel a cége nevében, de az ő utasítása és közreműködése nélkül megtett büntető feljelentést a nyomozó detektív előtt magáévá tette. Gondatlanság nyilvánul meg a cég főnöknek abban az eljárásában, hogy a feljelentés adatainak valóságáról elébb nem szerzett meggyőződést. (Kúria 1934> mára 2a B n 447/1934> sz>) Indokok : . . . A tényállás szerint a vádlott az alkalmazottja által, cége nevében, szabályszerű cégjegyzéssel ellátott beadvány alapján az ő külön utasítása és közreműködése nélkül B. Lajos ellen csalás miatt folyamatba tett eljárás folyamán a nyomozó detektív által mint sértett meghallgattatván, a feljelentés alapjául szolgáló tényeket — a nélkül, hogy a feljelentés ténye ellen tiltakozott volna — utólag megerősítette. Ez a magatartása, tekintve, hogy azzal illetékes helyen félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy ő mint legérdekeltebb fél a feljelentést magáévá teszi, a «vádolás>. jogi fogalmát minden vonatkozásban kimeríti. A megállapított tényekből okszerűen következik az is, hogy a vádlott a bűnvádi feljelentést B. Lajos ellen kellő ténybeli alap nélkül tette. Az ugyanis, hogy B. Lajos a vádlottól vásárolt áruk egy részének árával tartozott és ebbeli kötelezettségének teljesítésével késedelmeskedett, csupán a pogári perút igénybevételére szolgáltatott a vádlottnak törvényes alapot. Viszont