Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 55 60. Ha három személy elhatározza valakinek megölését, kettő közülök azonban csak színleg ment bele a cselekmény elkövetésébe és így a terv kivitelére vonatkozó egyetértés valójában hiányzik és csak az e tekintetben megtévesztett hiszi annak meglételét: a szövetség nem jön létre. (Kúria 1934. márc. 14. B I. 245/1934. sz.) Indokok : . . . A szövetség (Btk. 288. §-a) akkor tekinthető létrejöttnek, ha a cselekmény elkövetését két vagy több személy közös egyetértéssel elhatározza. Ha három személyről volna szó s közülök kettő csak színleg ment bele a cselekmény elkövetésébe és így a terv kivitelére vonatkozó egyetértés valójában hiányzik és csak az e tekintetben megtévesztett hiszi annak meglételét : a szövetség nem jön létre, legfeljebb sikertelen felbujtásról lehetne szó, mely azonban a Btk. értelmében nem büntethető. A tényállás szerint azonban a vádlott nem csupán S. Tamással szövetkezett M. János megölésére, hanem P. Ivkó szerb csendőrőrmesterrel és P. Pál jugoszláv katonai szökevénnyel is, akik a vádlottal egyezően komolyan akarták a sértett megölését, az a mentőok tehát, amelyre a védelem hivatkozik, nem forog. fenn. A vádlottnak a gyilkosságra szövetkezés bűntettében bűnösnek kimondása tehát az anyagi törvény megsértése nélkül történt . . . 61. A Btk. 321. §-ában pönalizált ú. n. nőrablásnak az a tényálladéki eleme, hogy a tettes a nőt, ennek komoly akarata ellenére, erőszakkal keríti hatalmába vagy viszi el. Felmentés, mikor a leányszöktetésnek a szerb nemzetiségekhez tartozó lakosság körében a cselekmény helyén még ma is divatban lévő népszokása szerint a leányt ennek csak színleges ellenkezése mellett szökteti meg a férfi azért, hogy ilyen módon kényszerítse ki vagy biztosítsa a szülők hozzájárulását a házassághoz. (Kúria 1934. jan. 31. B I. 5920/1933. sz.) Indokok .... A tényállás szerint a szöktetés házasságkötésre irányuló célból történt és arra vonatkozóan vádlott a sértett leánnyal előzően megegyezett. Ennek dacára az alsóbíróságok azért állapították meg R. és V. vádlottak bűnösségét, mert a szöktetés (a kocsin való menet) közben a sértett megbánta a szöktetést, ennek kifejezést is adott és tiltakozott továbbvitele ellen, a vádlottak mégis továbbvitték a sértettet. Az eset körülményeiből azonban a kir. Kúria azt a következtetést vonta le, hogy a vádlottak tévedésben voltak a sértett akaratnyilvánításának komolysága tekintetében. Elsősorban nem hagyható ugyanis figyelmen kívül a leányszöktetésnek a szerb nemzetiségehkez tartozó lakosság körében a cselekmény helyén még ma is divatban levő népszokása, amely szerint a leányt ennek csak látszólagos tiltakozása, színleges ellenkezése mellett, valójában azonban az ő beleegyezésével szökteti meg a férfi azért, hogy ilyen módon kényszerítse ki vagy