Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

54 Büntetőjogi Döntvénytár. Egyébként is, minthogy a Btk. 229. §-a a hamis vád bűncselekményét az alapeljárás meg nem indulta esetében csak vétségi büntetéssel rendeli büntetni, a hamis vádnak az az esete pedig, amely egy még meg nem indított fegyelmi eljárással van összefüggésben, de sőt még az az esete is, mely egy már megindított, azonban elítélést nem eredményezett fegyelmi eljárással függ össze, a Btk. 227. §-ának második bekezdése szerint már eredetileg is mint vétség ugyanazon tartalmú fogházbüntetéssel büntetendő, a Btk. 229. §-ának a büntetés tekintetében a hamis vád ez enyhébb eseténél nincs is gyakorlati jelentősége. Viszont a Btk. 229. §-ának a magánindítványra vonat­kozó rendelkezését ez enyhébb esettel kapcsolatban a Btk. 228. §-ának jelzett általános rendelkezése teszi feleslegessé . . . 58. Az ismét házasságra lépő fél, aki házas voltát a vele házasságra lépő fél előtt elhallgatta, ezzel az utóbbit egy előbbi kötelék fennállására nézve tévedésbe ejtette. (Kúria 1934. febr. 13. B II. 5652/1933. sz.) Indokok .... A tényállás szerint a vádlott 1921. július hó 12. napján, mikor H. Jusztinával házasságra lépett, G» Elzával érvényes házassági kötelék­ben állott. Ez a cselekménye pedig a kettős házasság tényálladékát kimeríti.. A kir. ítélőtábla e bűncselekményt a Btk. 251. § első bekezdése szerint minősítette, mert pusztán a nőtlenség állítása a Btk. 251. § második bekez­désében írt tévedésbeejtés fogalmi köre alá nem vonható, mivel a törvény kifejezetten az előbbi házassági kötelék fennállása tekintetében való tévedésbe­ejtésről szól. Ez a jogi álláspont azonban téves, mert az ismét házasságra lépő fél, aki házas voltát a vele házasságra lépő fél előtt elhallgatta, ezzel az utóbbit egy előbbi kötelék fennállására nézve tévedésbe ejtette . . . = Ugyanígy Kúria EH, BHT 356. 59. A Ht. 124. §-a alá eső vétség megállapítása, mikor a vádlott újabb házasságot kötött, jóllehet korábbi házassága érvénytelenné nyilvánítva még nem volt. (Kúria 1934. jan. 30. B II. 5981/1933. sz.> Indokok : . . . A panasz szerint azért nem állapítható meg a Ht. 124. §-ába ütköző vétség, mert az A. Katalinnal kötött házasság eredetileg érvény­telen és mert a vádlott jóhiszemű ténybeli tévedésben volt, amikor R. Stefá­niával házasságot kötött. Ámde a vádlott akkor kötött R. Stefániával házasságot, amikor az A. Katalinnal kötött házassága érvénytelenné nyilvánítva nem volt, tehát oly időben, amikor a Ht. 21. §-a folytán tilos volt házasságot kötnie. Azt pedig, hogy a vádlott jóhiszemű tévedésben lett volna akkor, amikor R. Stefániával házasságot kötött, megdönti már maga az a tény, hogy vádlott a R. Stefániával kötött házasságánál a P. Rózával kötött korábbi házasság felbontását igazolta, míg az A. Katalinnal kötött házasságát elhallgatta,, amit nyilvánvalóan azért tett, mert tudta, hogy R. Stefániával a törvényben megszabott akadály ellenére köt házasságot . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom