Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 49 51. Ha a sértett a törvényszék felmentő ítéletében megnyugodott, a kir. ügyész fellebbezésének visszavonása folytán a törvényszék ítélete a sértettel szemben is jogerőssé volt. ^Kúria 1934 febr 23. B I. 635/1934. sz.) Indokok .... A felfolyamodás alaptalan, mert a törvényszéki felmentő ítélet kihirdetésekor úgy maga a sértett személyesen, amire az adott esetben, mivel jogi képviselője volt, szükség sem volt, mint jogi képviselője kifejezetten megnyugodván a vádlott felmentésében, a törvényszéki ítélet a kir. ügyész fellebbezésének visszavonása folytán a sértettel szemben is jogerőssé vált. A sértett ugyanis akkor, midőn a vádlott felmentésében megnyugodott, magánvádjáról lemondottnak volt tekintendő (Bp. 49. §-a), mely lemondás a Bp. 49. §-nak 4. bekezdése értelmében utólag nem vonható vissza, még pedig annál kevésbbé, mivel a sértettnek a kir. ügyésszel egyidejűen perorvoslati joga a fennforgó esetben megnyugvása folytán még feltételesen sem volt, a Te. 29. §-a szerinti csatlakozásról pedig ezúttal szó sem lehet. Ehhezképest a kir. ítélőtábla helyesen járt el. . . = Kúria: Ha a törvényszék felmentő ítélete ellen a kir. ügyész fellebbezett, a sértett fellebbezéssel nem élhet. Ha a főügyész a fellebbezést visszavonta, erről a sértettet értesíteni kell, hogy alkalma legyen törvényben biztosított fellebbezési jogát gyakorolni. Ez az értesítési kötelezettség nem szűnik meg azzal, hogy a sértett a törvényszék felmentő ítéletét kihirdetése alkalmával tudomásul vette; a tudomásulvétel csak abban az esetben volna a fellebbezési jogról való lemondással egyenértékű, ha a sértettel egyidejűleg a közvádló is megnyugvással fogadta volna az ítéletet; amikor tehát nem kétes, hogy a sértett a részére megnyílt perorvoslati jogával élni nem kíván. (BDtár XXV. 47.) 52. Az a tény, hogy a vádlottra a lopás vétsége miatt kiszabott fogházbüntetés végrehajtása a Bn. 1. § alapján felfüggesztetett, a lopás miatt történt elítéltetésében rejlő nyomós súlyosító tényen nem változtat. (Kúria 1934. jan. 23. B II. 4996/1933. sz.) = A vád tárgya fizetési eszközzel elkövetett visszaélés büntette volt. 53. A Btk. 116. §-ának a magánindítvány oszthatatlanságáról szóló rendelkezése csak abban az esetben alkalmazható, ha a bűncselekmény elkövetésében többen együtt működtek közre és ezek egyikével szemben a sértett magánindítványát nem abból az okból, hogy a bizonyítás eredménye szerint nem vett részt a cselekmény elkövetésében, hanem megbocsátási szándékból vagy más hasonló okból vonja vissza. Büntetőjogi Döntvénytár. XXVII. 4