Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

.48 Büntetőjogi Döntvénytar. pítani s egyúttal a Bp. 442. § utolsó bekezdése értelmében a vádlottra sérelmes ítélet hatályon kívül helyezése mellett fölmentő ítéletet hozni kellett. . . = A 672. számú EH-ot BDtár X. 35., a 673. számú EH-ot BDtár XII. 17., a 864. számú EH-ot BDtár XIX. 95. és a 907. számú EH-ot BDtár XXIV. 107. alatt közöltük. 50. Illetéktartozás fejében lefoglalt ingóknak az árverés alól elvonása esetében, ha a kir. ügyészség elejti a vádat, a kincstár sértettként léphet fel, (Kúria JEH 1934. febr. 23. B I. 97/1934. sz.) Indokok ... . A budapestvidéki pénzügyigazgatóság az ócsai járásbíróságnál följelentést tett T. Mátyás ellen a miatt, hogy ez a nála 12 P illetéktartozás fejében lefoglalt 3 mm morzsolt tengerit 18 P értékben «elsajátította». A járásbíróság az ügyészi megbízott által a Btk. 359. §-a alá eső sikkasztás vétsége miatt emelt vád alapján tárgyalást tűzött ki, amelyre a pénzügyigazgatóságot is megidézte, amelynek képviseletében a tárgyaláson T. Gyula állampénztári tiszt jelent meg. A járásbíróság a vádlottat a vád alól a Bp. 326. § 2. pontja alapján felmentette abból az indokból, hogy a tengeri, mint az állatok etetésére szükséges téli takarmány lefoglalható nem lett volna, mert ezen ingóság a foglalás alól a K. K. H. Ö. 55. §-a értelmében törvényileg ki van véve. Az ügyészségi megbízott az ítéletet tudomásul vette, T. Gyula .állampénztári tiszt ellenben, a kir. kincstár, mint sértett nevében a felmentés miatt fellebbezést jelentett be. A pestvidéki törvényszék, mint fellebbviteli bíróság a kincstár képviselője által bejelentett fellebbezést, mint törvényben kizártat, visszautasította azzal az indokolással, hogy «a feljelentés tárgyává tett, a Btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztásnak tekintendő vétség közvádra üldözendő és kizárólag az ügyészség által képviselt bűncselekmények közé tartozik, ennélfogva pótmagánvádnak nincs helye». A törvényszéknek ez a végzése törvénysértő. Már a 723. számú JEH. kimondotta, hogy a kir. ügyészség büntetőügyekben csak az állam közérdekeit képviseli, de amely bűnügyben a kir. kincstár magánjogi sérelméről is szó van, ott vádelejtés esetében a kir. kincstár jogi képviselője jogosítva van a vádat átvenni és azt képviselni. Minthogy pedig a Bp. 13. § hatodik bekezdése szerint sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkísérlett bűncselekmény, kétségtelen, hogy az illetéktartozás fejében lefoglalt ingóknak az árverés alól elvonása a végrehajtó kincstárnak vagyoni érdekeit sértvén, a kincstár ily esetben sértettként jelentkezik. Már pedig a sértettnek a Bp. 383. § III. 2. b) pontja és a Bp. 548. § ötödik bekezdése értelmében fölmentő ítélet ellen joga van fellebbezni akkor, ha a vádló nem fellebbezett. A bűnvádi feljelentést tett kir. kincstár képviseletében megjelent T. állampénztári tiszt a járásbíróságnak felmentő ítélete ellen a fellebbezés bejelentésére tehát jogosult volt és így a törvényszék, amidőn a fellebbezést mint arra nem jogosult által bejelentetett, a Bp. 449. § második bekezdése alapján visszautasította, megsértette a Bp. 13. § hatodik bekezdését, 383. § III. 2. b) pontjában és az 548. § ötödik bekezdésében foglalt rendelkezéseket . . .