Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 45 kimeríti a Btk. 391. §-ában meghatározott közokirathamisítás összes tényálladéki elemeit. . . = Ugyanígy Kúria : BDtár II. 255., IV. 164. ; BHT 422. EH. 49. Ha valamely hivatali vagy polgári kötelesség teljesítése, tehát közérdek, összeütközésbe jön a törvény által egyébként az egyén magánbecsületének nyújtott jogvédelemmel, mint magánérdekkel, akkor az utóbbinak háttérbe kell szorulnia az előbbinek érvényesülése érdekében és akkor a kötelességteljesítésből a magánegyént esetleg becsületében ért sérelem vagy veszélyeztetés jogellenesnek nem tekinthető, mert abból hiányzik a jogtalanság és annak tudata. (Kúria JEH 1933. febr. 23. B I. 5889/1933. sz.) Indokok .... I. P. János vádat emelt K. János községi főjegyző ellen rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt azért, mivel ez a községi képviselőtestületi ülésen a következőket mondotta : «P. Jánost mint képviselőtestületi meghatalmazottat el nem fogadhatom, mert rovott múltú, rablásért négy hónapra el volt ítélve». A járásbíróság előtt megtartott tárgyaláson a vádlott beismerte e kijelentés megtételét és kérte bizonyítás elrendelését arra, hogy az állított tény megfelel a valóságnak és hogy ó hivatali kötelességét teljesítve, tette meg a fenti nyilatkozatot. Tekintettel arra, hogy a főmagánvádló elismerte, hogy ő 1914-ben rablás vétsége miatt négy hónapi fogházra el volt ítélve, amely büntetés kegyelem útján elengedtetett s elismerte azt is, hogy a vádlott mint főjegyző köteles volt valamely magyarázó választ adni a hozzá e tekintetben nyilvánosan kérdést intézett B. József képviselőtestületi tagnak, a járásbíróság úgy a valóság bizonyítás, mint az egyéb bizonyítás elrendelését mellőzte, de a tárgyaláson ismertetni engedte az Országos Bűnügyi Nyilvántartó hivatalnak a vádlott által felmutatott s a fenti elítélésre vonatkozó átiratát s ezután a vádlottat a Bp. 326. § 1. pontja alapján fölmentette. ítélete indokolásában megállapította, hogy a vádlott a vád tárgyává tett kijelentést megtette ugyan, de kijelentése a valóságnak megfelel, hogy ezen kifejezéseket B. képviselőtestületi tag azon egyenes kívánságára mondotta, hogy a vádlott a főmagánvádlót mint községi képviselőtestületi meghatalmazottat miért nem hívta be a képviselőtestületi ülésre. Mivel e szerint a vádlott a való tényállítás kijelentésére hivatalánál kötelezve volt, cselekménye nem rágalmazás, sem becsületsértés. A főmagánvádló fellebbezése folytán a törvényszék, mint fellebbviteli bíróság a járásbíróság ítéletét a Bp. 385. § 1. a) pontban meghatározott okból megsemmisítette és a vádlottat bűnösnek mondotta ki a Bv. 2. §-ába ütköző és a Bv. 4. § 2. bekezdése szerint minősülő nyilvánosan elkövetett becsületsértés vétségében és ezért őt a Btk. 92. § alkalmazásából a Bv. 4. § 2. bekezdése alapján 50 P pénzbüntetésre ítélte. ítélete indokolása szerint főmagánvádló 25 évvel ezelőtt elkövetett bűncselekményért lett elítélve, amely bűncselekmény azonban legfelsőbb kegyelem alá esett. Mi sem indokolta azt. hogy a vádlott akár kérdésre, akár kérdés nélkül a magánvádló elítéltetését