Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

16 Büntetőjogi Döntvénytár. 57. § 2. bekezdésének rendelkezésével szemben három évet meghaladó időtartamban állapította meg, mert ezen §-nak az a rendelkezése, hogy e tartam vétség esetében egy évtől háromévig terjedhet, a korrekcionalizáció útján minősített vétségre is alkalmazandó . . . = A BHT 491. szám alatt közzétett EH-ot BDtár VI. 35. sorszám alatt közöltük. Analóg határozat alább 13. sorszám alatt. 13. A Btk. 448. § értelmében a megállapított bűntett esetében kiszabandó hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése akkor is alkalmazandó, ha a Btk. 92. és 20. §-ai értelmében a cselekmény vétséggé minősíttetik. (Kúria 1933. nov. 2. B'I. 3704/1933. sz.) 14. Közhivatalnok a hivatalánál fogva kezeihez jutott közpénzt csak a rendeltetésének megfelelően használhatja fel, ellenben saját céljaira soha és semmi körülmények között, még a feletteseinek engedélyével sem. (Kúria 1933. nov. 8. B II. 4683/1933. sz.) Indokok :. . . A panasz szerint a vádlott cselekménye azért nem bűncselekmény, mert a vádlott a kérdéses összegeket nem haszonlesésből használta fel, és mert a felhasznált összegeket csupán azért nem tudta a meg.számoltatása alkalmával nyomban visszaadni, mivel megfelelő készpénzzel nem rendelkezett, mert végül a hiány az ő vagyonával fedezve volt, a szükséges készpénzt pár napon belül beszerezte, és abból a hiányt még a feljelentés megtétele előtt rendezte. A panasz alaptalan. A sikkasztás tényálladékához ugyanis nem szükséges, hogy a sikkasztó cselekvésének aljas legyen az indoka ; a sikkasztás megállapítható akkor is, ha a tettes szorult állapotban, szükségből, esetleg minden önzést kizárva, nemes indokokból, emberbaráti érzéstől hajtva nyúlt az idegen vagyonhoz. Az viszont, hogy a vádlott a számvizsgálóbizottság által a hiányzó összegek átadására felszólíttatván, ezek helyett rögtön megfelelő értékű bont ajánlott fel és a hiány fedezéséhez szükséges készpénzt is aránylag rövid idő alatt előteremtette, valamint hogy a kérdéses pénzösszegeket abban a tudatban használta fel a maga céljaira, hogy azokat módjában áll bármikor visszafizetni, a bűnösségen egyáltalában nem változtat, mert a (. . . Mint a fejben . . .) Ezért nem tévedtek az alsófokú bíróságok abban, hogy a vádlott cselekménye kimeríti bűncselekmény tényálladékát. De nem tévedtek az alsófokú bíróságok a büntetés kiszabásánál és illetőleg a kir. ítélőtábla a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél sem. A főbüntetés mértékének meghatározása és a mellékbüntetés alkalmazása szempontjából a kir. Kúria is azokat az enyhítő és súlyosbító körülményeket mérlegelte a bűnösség fokára befolyással bírók gyanánt, amelyeket az alsófokú bíróságok ítéletükben ilyenekül helyesen megjelöltek és ezek alapján úgy találta, hogy az alsófokú bíróságok a nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményre tekintettel a vádlott büntetését a Btk. 92. §-ának indo-