Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 15 12. A Btk. 250. §-ában meghatározott mellékbüntetés abban az esetben is alkalmazandó, midőn a bíróság a törvényben előirt börtönbüntetést a Btk. 92. §-ának alkalmazásával fogházbüntetésre változtatta át. A Btk. 57. §-ának az a rendelkezése, hogy a mellékbüntetés egy évtől három évig terjedhet, a korrekcionalizáció útján minősített vétségre is alkalmazandó. (Kúria JEH 1933. nov. 10. B I. 3791/1933. sz.) Indokok A szolnoki törvényszék jogerős ítéletével B. Istvánt a Btk. 233. §-ába ütköző, de a Btk. 92. § alkalmazásával — a Btk. 20. §-ára figyelemmel — minősülő szemérem elleni erőszak vétsége miatt a Btk. 233. § és 250. § alapján, a 92. § alkalmazásával egy heti fogház főbüntetésre és öt évi hivatalvesztésre mint mellékbüntetésre ítélte. A koronaügyész perorvoslata szerint ezen ítéletnek a mellékbüntetés, tartamát megállapító része törvénysértő, mert a Btk. 57. § 2. bekezdése szerint a mellékbüntetés tartama vétség esetén csak 1— 3 évig terjedhet. Indítványozza tehát a koronaügyész a mellékbüntetés tartamát ehhez képest leszállítani. A jogegységi tanács — tekintettel a Btk. 250. §-ának azon szövegére, mely szerint «az ezen fejezet előbbi szakaszaiban megjelölt cselekmények, amennyiben büntettet képeznek, a megállapított büntetéseken felül hivatalvesztéssel is büntetendők* — mindenekelőtt azt a kérdést döntötte el, hogy ez a rendelkezés alkalmazandó-e olyankor is, amikor a bíróság a törvény szerint büntettet képező vádbeli cselekményt a Btk. 92. §-ának alkalmazásával, s a 20. §-ra tekintettel az ítéletben vétségnek minősíti. Ezt a kérdést a Btk. 250. §-ával hasonló rendelkezést tartalmazó 169. és 223. §-ával kapcsolatban a 487. és 491. szám alatt felvett E. H.-ok igenlőleg eldöntötték. A 487. számú határozat indokolása szerint ugyanis : «Minthogy a Btk. bizonyos fogházzal büntetendő cselekményekre vonatkozólag is kötelezőleg írja elő a hivatalvesztést, mint mellékbüntetés alkalmazását, másfelől pedig a törvény különös része szerint nem mindegyik börtön-vagy fogházbüntetéssel büntetendő bűntett elkövetése esetében alkalmazandó a hivatalvesztés, mint mellékbüntetés : kétségtelen, hogy e mellékbüntetés meghatározása a cselekmény belső természetével, illetőleg annak erkölcsi, társadalmi és jogi jellegével függ össze, de nem a főbüntetésül megállapított büntetés nemével. A törvényjavaslat szövegezésénél nem volt — a miniszteri indokolás szerint — irányadó sem a becstelenítő büntetésnemnek, sem a büntetés becstelenítő következményeinek szempontja. Eszerint a törvényben meghatározott börtönbüntetés átváltoztatását fogházra, és ezzel együtt a bűntett lefokozása vétségre a hivatalvesztés, mint mellékbüntetés tárgyában más következménnyel nem árhat, minthogy a bíró ily esetben nem három évtől 10 évig, hanem csak egy évtől három évig terjedhető tartamban állapítja meg a hivatalvesztést és azt a mellékbüntetést a Btk. 54. §-ának 2. bekezdésében meghatározott feltételek mellett mellőzheti is.» Ezen határozatok analógiájára a fent idézett indokokból tehát a jogegységi tanács azt az álláspontot foglaltáéi, hogy (. . . Mint a fejben. . .) Ezek szerint a törvényszék azáltal, hogy a vétséggé lefokozott cselekmény miatt mellékbüntetést alkalmazott, nem követett el törvénysértést, hanem a törvénysértés csak abban áll, hogy a hivatalvesztés tartamát a Btk.