Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Bitntetőjogi Döntvénytár. 11 illetékes eljárás végett a törvényszék mint egyesbírósághoz áttenni köteles. A kir. ügyészségnek az a jogi meggyőződése, amely a Te. 110. §-a alapján tett indítvány indokául szolgált, a büntetés legmagasabb mértékének megállapításánál a járásbíróságra nem kötelező. (Kúria JEH 1933. nov. 10. B I. 4742/1933. sz.) Indokok .... A Te. 110. §-a szerint a kir. ügyészség a törvényszék, mint egyesbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmény miatt a törvényszék székhelyén kívül eső elkövetés helye szerint illetékes járásbíróságnál a tárgyalás kitűzését és megtartását indítványozhatja, ha arról van meggyőződve, hogy a vád tárgya bűncselekmény miatt egy évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetés előreláthatólag nem lesz kiszabható. Ezen törvényes rendelkezésből a törvénynek azon akarata nyilvánul meg, hogy a Te. 110. §-a alapján a törvényszék, mint egyesbíróság hatáskörében eljáró járásbíróság marasztaló ítéletet csak akkor hozhat, ha jogi meggyőződése az, hogy a kiszabandó szabadságvesztésbüntetés tartama az egy évet meg nem haladja ; ellenesetben az ügyet további illetékes eljárás végett a törvényszék mint egyesbírósághoz áttenni köteles. A Te. 110. §-ában kifejezésre jutó ezen törvényakaratra utal a Te. 110. §-ra vonatkozó törvényjavaslatnak indokolása is. A törvényjavaslatba 99. § alatt felvett és a törvény 110. §-ával teljesen azonos szövegű rendelkezés indokolása szerint ugyanis «a javaslat a törvényszéki ügyek tárgyalását a járásbíróságoknak csak oly körben engedi meg, amelyen belül sem az ítélkezés alapossága, sem más szempontból nem merülhet fel kifogás. így csak egyesbíró elé utalt ügyekben járhat el a járásbíróság . . ., másfelől csak olyan ügyeket tárgyalhat a járásbíróság, amelyekben a kir. ügyészség meggyőződése szerint előreláthatólag nem lehet egy évnél hosszabb szabadságvesztésbüntetést kiszabni, úgy, hogy a járásbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmények leghoszszabb büntetési lehetőségét a törvényjavaslat 99. §-ának alkalmazásával nem kell túllépni). A törvényjavaslat ezen indokolása nyilvánvalóan egyrészt arra vonatkozik, hogy a Bp. Élt. 18. §-ában a járásbíróságok hatáskörébe utalt bűncselekményekre kiszabható szabadságvesztésbüntetésnek legmagasabb büntetési tételét már a vonatkozó törvény egy évet meg nem haladó tartamban állapítja meg, másrészt vonatkozik arra, hogy oly bűncselekmény esetén, amelynek a törvényes büntetési tétele az egy évet meghaladja, mint a Btk. 418. § esetében (Bp. Élt. 18. § 9. p.) ezen bűncselekményt csak az esetre utalja a járásbíróság hatáskörébe, amennyiben egy évet meg nem haladó fogházbüntetés alkalmazásának esete forog fenn, ellenesetben a járásbíróság köteles az iratokat további eljárás végett az illetékes törvényszékhez átteni. A járásbíróságok hatáskörébe utalt bűncselekmények leghosszabb büntetési lehetősége tehát rendszerint az egy évet meg nem haladja és csak ezen tartamban akarta a törvényjavaslat a törvényszék, mint egyesbírósági hatáskörbe utalt bűncselekménynek elbírálását a járásbíróságok hatáskörébe tartozónak kimondani. Nem változtat ezen következtetés helyességén azon körülmény, hogy a Bp. Élt. 18. 1. bekezdése 7. pontja kivételesen a két évi fogházzal büntethető orgazdaság vétségét — amennyiben az ott megjelölt vétségekkel van kapcsolatban — minden megszorítás nélkül járásbírósági hatáskörbe utalta, mert mint egyedüli kivétel az általános szabály lerontására nem alkalmas, és mert A törvényjavaslat indokolása nyilvánvalóan eltekintett ezen kivételtől.