Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 139 itt már nem a Btk. értelmében való fogoly, hanem kizárólag az elmegyógyintézet igazgatóságának rendelkezése alatt álló beteg, akit az igazgatóság, ha gyógyultnak találják, bármikor elbocsáthat az intézetből; megszöktetése tehát nem esik a Btk. 447. és 448. §-ainak rendelkezése alá. — II. Haszon alatt a Btk. 471. §-a szempontjából nemcsak a vagyoni haszon, hanem bármely előny értendő. (Kúria 1934. okt. 3. B I. 3149/1934. sz.) Indokol- : ... I. A vádlott védője a Bp. 385. § 1. a) pontja alapján abból az indokból élt semmisségi panasszal, hogy W. Károly, akinek az elmegyógyintézetből való szökését az A. és B. vádlottak elősegítették, nem volt fogoly ; viszont B. vádlott és védője az alapon, hogy ez a vádlott nem tudta azt, hogy W. Károly fogolynak tekintendő. Ezek a panaszok indokolásuk tekintetében alaposak. A Btk. XL. fejezetében foglalt rendelkezések a bűnvádi eljárás és a büntetésvégrehajtás zavartalan lefolytatását, illetve foganatosítását kívánják biztosítani a fogságban levő terhelt és elítélt személyével kapcsolatban. Erre mutat a Btk. 447. és 448. §-aiban előforduló «fogoly» elnevezés, mely alatt a miniszteri indokolás szerint «a hatósági fogságban, vagy a hatóság örizete alatt levő letartóztatott egyének egyáltalában értetnek ; tehát a fegyencek, rabok, a kihágás miatt elzártak, úgyszintén a vizsgálati foglyok egyaránt*. Az utóbb életbelépett Bp. rendelkezéseit is figyelembe véve, tehát fogoH" alatt a büntető ítélet jogerőre emlkedése előtt az őrizetben vagy előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban levő terheltet, az ítélet jogerőre emelkedése után pedig a büntetését töltő elítéltet kell érteni. Fogság alatt ennek megfelelően a fenti §-ok szempontjából csak a bűnvádi eljárás során eljáró hatóságok (rendőrség, csendőrség, kir. ügyészség, bíró és bíróság) által a gyanúsított, terhelt vagy vádlott ellen elrendelt őrizetbevétel, előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság, avagy a jogerősen kiszabott büntetés végrehajtása alatt állásának állapota érthető. A jelen ügyben szereplő W. Károly ellen közokirathamisítás és csalásbűntette miatt indított bűnvádi eljárást a pécsi kir. törvényszék vádtanácsa jogerősen megszüntette s ugyancsak megszüntette ellene a vizsgálati fogságot is. Ezzel a rendelkezéssel W. Károly megszűnt fogoly lenni s megszűnt az ö fogsága is. Igaz ugyan, hogy mint elmegyengeségben szenvedő közveszélyes elmebeteget a bíróság nem helyezte szabadlábra, hanem a Bp. 158. § utolsó bekezdése értelmében a közigazgatási hatósághoz leendő átkísértetését rendelte el s ennek folytán az elmebeteg a közigazgatási hatóság útján a pécsi egyetem ideg- és elmeklinikájára szállíttatott, ámde itt ő már nem volt fogoly,, hanem beteg, aki kikerült a büntető hatóságok rendelkezése alól. Nem változtat ezen a tényen az, hogy miután beszállítása büntetőbírásóg intézkedése következtében történt, szigorúbb felügylet alatt állott, mert ez a szigorúbb felügyelet sem létesített számára fogságot és nem tartotta fenn az ő fogolyjellegét. Az 1876 : XIV. tc. 71. §-a szerint a közbiztonságra veszélyes elmebetegek gyógyítás, illetve — a gyógyíthatatlanok — eltartás végett helyezendők tébolydába. A 40,335/1893. I. M. számú (I. K. II. 277.) rendelet szerint is a bünvád terhe alól elmebetegség miatt fölmentett egyének gondozás végett adandók át a közigazgatási hatóságoknak. A 2519/1877. I. M. sz. rendeletben egy konkrét esetből kifolyólag az igazságügyminiszter kiemelte, hogy ilyen esetekben nem a bíróság feladata az elmebeteg vádlottnak orsz. tébolydába elhelyezését elrendelni, mert ez az idézett törvényhely értelmében a belügy-