Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

140 Büntetőjogi Döntvénytár. miniszter, illetőleg a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. Viszont az 1876 : XIV. tc. 76. § szerint a felgyógyult, úgyszintén a megfigyelés folytán elmekórosnak nem bizonyult egyének azonnal elbocsátandók . Mindezekből a rendelkezésekből is az tűnik ki, hogy az elmegyógyintézetbe felvett elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy büntetőbírói eljárás után került-e intézetbe, itt már nem a Btk. értelmében való fogoly, hanem kizárólag az elmegyógyintézet igazgatóságának rendelkezése alatt álló beteg, akit az igazgatóság, ha gyógyultnak találják, bármikor elbocsáthat az intézetből. Az a kiterjesztő magyarázat tehát, amelyet a fogoly szónak az alsóbíróságok adtak, nemcsak helyt nem állhat, hanem ellenkezik az elmebetegek jogvédelmével kapcsolatos szabályokkal, melyekkel össze nem egyeztethető az ily intézeti betegeknek foglyok gyanánt, az intézeti gyógyításnak vagy eltartásnak pedig fogság gyanánt beállítása. Tévedett tehát mindkét alsóbíróság, midőn a vádlottaknak cselekményeit a Btk. 447., illetve 448. §-a szerint minősítette. II. De mégsem alaposak a panaszok annyiban, hogy a vádlottaknak cselekménye egyáltalában nem volna bűncselekmény, mert A. vádlott cselekménye kimeríti a Btk. 471. §-a alá eső hivatali visszaélés vétségének tényálladékét. A Btk. 461. §-a értelmében ugyanis az állami, törvényhatósági és községi kórházaknál, tébolydáknál alkalmazott felügyelők és szolgák közhivatalnokoknak tekintendők. Kétségtelen tehát, hogy a pécsi egyetemi ideg- és elmeklinikán ápoló szolgaként alkalmazva volt A. közhivatalnoknak volt tekintendő. Kétségtelen az is, hogy neki ebben a minőségében hivatali kötelessége volt az intézetben őrzött elmebetegekre felügyelni, azok megszökését megakadályozni. Amidőn tehát ő W. Károly elmebetegnek, aki mint bűnvádi eljárás alatt volt elmebeteg, szigorú felügyelet alatt állott, szökési tervébe nemcsak beleegyezett, hanem a szökésben való segítség nyújtásra vállalkozott s e végből az elmebetegnek alkalmas ruhát szerzett és egy, a klinika ajtait nyitó patentkulcsot is adott, fenti elsődleges hivatali kötelességét megszegte. Viszont másrészről nyilvánvaló az is, hogy a megszöktetés által W. Károlynak jogtalanul hasznot szerzett, mert haszon alatt a Btk. 471. §-a szempontjából nencsak a vagyoni haszon, hanem bármely előny értendő, már pedig kétségtelen, hogy W. Károlyra nézve az elmeklinikáról való megszökés személyes szabadságának visszanyerését, tehát előnyt jelentett, de viszont a vádlott cselekményéből a társadalomra sérelem is háramlott, mely egy közveszélyes elmebetegnek a társadalom tagjaira való szabadításában valósult meg. Ezek szerint A. vádlott cselekvőségével megvalósította a Btk. 471. §-a alá eső vétségnek valamennyi tényálladéki elemeit. B. vádlott viszont A. vádlott ezen cselekményének elkövetését szándékosan előmozdította azáltal, hogy — tudva azt, hogy A. ápoló volt az elmeklinikán s onnan egy beteget akar megszöktetni — erre a célra télikabátját rendelkezésére bocsátotta. Tekintettel ugyanis arra, hogy a szökés januárban, tehát télidőben volt s így a télikabátra a szökés sikeres végrehajtása céljából szükség volt s a télikabát megszerzése A. gondolata volt s arra ő beszélte rá B.-t, nyilvánvaló, hogy az utóbbi a télikabát rendelkezésre bocsátásával A. vádlott szöktetési tervének egy részletét valósította meg s így segédi tevékenységgel járult az utóbbi vádlott elhatározásának végleges kialakulásához. Ezek szerint B. vádlott cselekvősége is bűncselekmény, de nem fogolyszöktetés, hanem a Btk. 471. §-a alá eső hivatali visszaélés vétségében való bünsegédi bünrészesség ... , 171. A Bn. 1. §-ának alkalmazásában az aljas indok nem egyértelmű a nyereségvággyal; nincs kizárva a büntetés végrehajtásának felfüggesztése oly esetben, mikor