Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. a törvényszék ítélete ellen bejelentett fellebbezést e vádlott hozzájárulásával szintén visszavonta. Ily körülmények között a kir. ítélőtábla a főügyész részéről C. Antal terhére bejelentett csatlakozást hatályát vesztettnek jelentette ki és ez okból a törvényszék ítéletét pérorvoslattal meg nem támadottnak jelentette ki. A kir. ítélőtáblának e jogi álláspontja téves. Eltekintve attól, hogy a közvédőnek ilyen visszavonási joga nincs, mert a fellebbezések tekintetében csupán véleménynyilvánításra hivatott, a vádlott nyilatkozatának sincs végleges eredményt előidéző hatálya mindaddig, míg védője — az ő hozzájárulásával — fellebbezést vissza nem vonta. Márpedig a törvényszék ítéletét C. Antal vádlott kirendelt védője fellebbezéssel támadta meg, e nyilatkozatát a védő a vádlott hozzájárulásával nem vonta vissza, ezért a kir. ítélőtábla előtt ítélete hozatalakor érvényes perorvoslat volt, melyet el kellett volna bírálni és a főügyész csatlakozását is e pérorvoslattal kapcsolatban kellett ítélkezése keretébe vonnia. Minthogy pedig a másodfokú bíróság ennek elbírálását ez irányban nem vonta hatáskörébe, a Bp. 384. §-a 4. pontjában meghatározott és hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot valósította meg... 137. Váltóhamisítás megállapítása esetébe)/ a büntetőbíróság reávezetteti a váltóra, hogy az aláírás hamis, de nem nyilváníthatja érvénytelennek sem a. hamis váltónyilatkozatot, sem a hamis aláírás alapján kibocsátott váltófizetési meghagyást. (Kúria JEH 1934. jún. 15. B I. 1672/1984. sz.) Indokok : . . . A veszprémi törvényszék jogerős ítéletével bűnösnek mondotta ki A. és B. vádlottakat a Btk. 401. §-ába ütköző és a 402. § 2. bek. és a 403. % l. pontja szerint minősülő ötrendbeli magánokirathamisítás bűm tettében, amely cselekményeket azáltal követték el, hog3' Devecserben váltókra V. Ignác és B. Mária forgatói névaláírásait A. vádlott B. vádlottal reáhamisíttatta, B. vádlott pedig ezeket a névaláírásokat a váltókra reábamísította és ekként hamis magánokiratokat készítettek és azokat a devecseri takarékpénztárnál leszámítoltatván, arra használták fel, hogy azoknál fogva V. Ignác és B. Mária váltójogi kötelezettsége a takarékpénztárral szemben bizonyíttassék. Egyidejűleg a váltókra reávezetni rendelte, hogy azokon V. Ignác és B. Mária névaláírásai hamisak ; a Bp. 490. §-a alapján pedig a devecseri járásbíróság által fenti váltók alapján 3149/1931., 3201/193]., 3237/1931., 3947/1931. és 4004/1931. szám alatt kibocsátott váltófizetési meghagyásokat V. Ignác és B. Mária forgatói minőségben kötelezett alperesekkel szemben a kibocsátás alapjául szolgált váltókötelezettségükkel együtt egészben érvénytelennek nyilvánította. A törvényszék ítélete abban a részében, amellyel a váltókra rcávezetni rendelte, hogy azokon V. Ignác és B. Mária névaláírásai hamisak : nem törvénysértő. Azonban törvénysértő a törvényszék ítéletének a Bp. 490. §-a, alapján tett rendelkezése. Ugyanis a Bp. 490. §-a szerint a büntetőbíróság csak azokat a jogügyleteket nyilváníthatja egészben vagy részben érvénytelennek, amely jogügyletek vádlottal köttettek és ezeknek teljes vagy részleges érvénytelenségét vonja maga után a vádlott bűnösségének megállapítása. A jelen esetben azonban a váltóügylet a vádlottak és a devecseri takarékpénztár — és nem V. Ignác és B. Mária között jött létre az eljárás tárgyát képező — részben