Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

118 Büntetőjogi Döntvénytár. 132. A szándék eshetőlegessége (dolus eventualis) nem zárja ki a Btk. 279. §-ában meghatározott bűntett megállapítását. (Kúria 1934 aug 22 Bsz eo58/1934. sz.) Indokok .... A tényállás szerint a testileg gyönge 60 éves sértett asszony — kit a vádlottak tartottak el — a vádbeli esetkor a krumpliszedés folytán kifáradt és hazafelé menet összeroskadva elalélva elájult s összeesve a földön fekve maradt. K. Mihály vádlott erre a sértettet felemelte és a közelben levő Nyírvíz-csatornába dobta, ahol a még életben volt sértett — a hideg vízbe kerülve' — szívhüdést kapott és meghalt. Az alsóbbfokú bíróságok — szemben a közvádló minősítésével (Btk. 279. §) — kiindulva abból, hogy a vádlott a sértettet meghaltnak tartotta és a holtnak vélt sértettet dobta a csatornába, a vádlott bűncselekményét a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlanságból okozott emberölés vétségének minősítette. Ez a minősítés téves. A vádlott ugyanis már az élet közönséges tapasztalata szerint tudhatta — miként tudta is — hogy az elaléltan elájultan fekvő ember, nem feltétlenül már halott ember, s tudta azt is, hogy ily összeesett bár mozdulatlan s ájult emberben is lehet még élet. De feltétlenül tudta a vádlott azt is, hogy az ily elalélt ember, ha őt vizes csatornába dobják, a benne lappangó élettől is megfosztatik és a vizes csatornában halálát leli. Ha tehát a vádlott — mind ezt tudva — az összerogyott elalélt, testileg legyengült sértett nőt mégis a vizescsatornába dobta, úgy kétségtelenül az imént jelzett eredményt akarta is, szándéka tehát nyilvánvalóan ölésre irányult. Igaz ugyan, hogy a vádlott szándéka az eshetőlcgesség (eventualitás) jellegét hordja magán, mert a vádlott a sértettet kétségtelenül azzal a szándékkal dobta a csatornába, hogyha még él, úgy a még benne levő életétol megfossza, ez azonban a fentiekben mit sem változtat, mert a vádlott szándéka, ha az eshetőleges (eventualis) is volt, a végeredményben mégis csak a sértett megölésére irányult. A tényállás szerint a vádlott tartotta el a sértettet, aki keveset dolgozott, de sokat evett, miért is sértett a vádlottnak terhére volt; nyilván erre vezetendő vissza a vádlott ölési szándéka. Minthogy ezek szerint K. Mihály vádlott bűncselekménye a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének összes ismérveit magában foglalja és így az alsóbbfokú bíróságok minősítése téves, a kir. Kúria az alsóbbfokú bíróságok ítéletének e vádlott bűncselekményének minősítésére és ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabására vonatkozó részét megsemmisítette, a vádlott bűncselekményét a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének minősítette és őt a bűnössége fokával arányban álló büntetésse l sújtotta . . . = Ugyanígy Kúria BJT LXXV11I. 11. — Lásd a jelen kötetben 169. sorszám alatt közölt határozatot is. 133. Oly esetben, mikor a szakértői vélemény szerint a sértett teljesen nem fogja visszanyerni a balszeme látását és csupán arra van kilátás, hogy a vérömleny felszívódása