Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 117 bér felemelése végett munkás ellen erőszakot alkalmazott ; ez a bűncselekmény ezzel a tettel befejezést nyert. Minthogy azonban a sértettnek ez a bántalmazása a sértett földre zuhanását s hosszú ideig tartó betegségét okozta, oly többleteredmény jelentkezik, mely az előbbi bűncselekménytől eltérő, teljesen önálló tényálladékot mutat. Egy akaratelhatározás és tevékenység, valamint időbeli és térbeli azonosság mellett is többség, vagyis anyagi halmazat létesül, ha a jogsértő eredmény több bűncselekmény tényálladékát tölti be, vagyis több büntetőjogilag védett érdeket sért. A jelen esetben a vádlott cselekménye egyfelől megsértette a munkaszabadság és közrend érdekét, amit a Btk. 177. §-a védelmez, másfelől a sértettnek a Btk. XX. fejezetében foglalt jogszabályok által oltalmazott személyi, a testi épséghez való jogát. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény több bűncselekmény tényálladékát valósítja meg, ennek megállapításával tehát az alsófokú bíróságok az anyagi törvény rendelkezését nem sértették meg. Minthogy pedig a sértett a bántalmazás folytán legalább nyolc hónap alatt gyógyuló sérülést szenvedett, helyes e cselekménynek a Btk. 303. §-a szerint való minősítése is . . . 131. A megtámadható, de meg nem támadott házasság oly érvényes kötéléi', amelynek fennállása alatt kötött ú jabb házasság a Btk. 251. §-ának súlya alá esik. (Kúria 1934. jún. 12. B II. 1149/1934. sz.) Indokok : . . . Panaszát azzal indokolja a vádlott, hogy Amerikában megkötött házassága — arra való tekintettel, hogy akkor kiskorú volt, a szülői beleegyezés pedig hiányzott — nem tekinthető érvényesen megkötött házasságnak ; helytelen jogi következtetéssel állapította meg tehát a kir. ítélőtábla érvényes házasság fennállását. Mivel pedig a második házasság bírói ítélettel felbontatott, ennélfogva a harmadik, jelenleg is fennálló házasságának megkötésével nem követett el bűncselekményt. A panasz alaptalan. Igaz, hogy a vádlott akkor, amikor V. Máriával Amerikában házasságot kötött, kiskorú volt ; az pedig nincs tényként megállapítva, hogy a házasságot törvényes képviselőjének beleegyezésével kötötte volna meg. Az is igaz, hogy a H. T. 108. §-a szerint külföldön kötött házasság érvényét a kor tekintetében mindegyik házastársra nézve kizárólag hazájának törvényei szerint kell megítélni, a H. T. 8. §-a szerint pedig kiskorú nem köthet házasságot törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül. Ámde a kiskorúval, törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül kötött házasság érvénytelensége a H. T. 52. §-a szerint a megtámadás tényétől függ, tehát csak feltételes, a vádlott azonban a V. Máriával kötött házasságot a H. T. 57. §-ában megszabott egy esztendőn belül nem támadta meg, a H. T. 62. §-a szerint pedig, ha a házasság a megtámadási határidőn belül megtámadva nem volt, a házasság megtámadhatóságát úgy kell tekinteni, mintha fenn sem forgott volna. A vádlott tehát akkor, amikor T. Etellel, majd pedig G. Máriával házasságra lépett, érvényes házassági kötelékben volt, és így ezek a tettei megállapítják bűncselekmény, nevezetesen a Btk. 251. §-ának első bekezdésébe ütköző és az adott esetekben e § második bekezdése szerint való minősülés folytán e bekezdés szerint büntetendő kettős házasság tényálladékát. . . = Ugyanígy Kúria : BDtár XVI. 15.