Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. országon hitfelekezetet alkotván, az ellene akár gazdasági, akár más címen oly hangon és tartalommal a fnyilvánosság előtt tett kijelentések, mint amilyenek a vád alapjául szolgáló sajtóközleményekben foglaltatnak, a nem zsidóvallású egyének gyűlöletének felkeltésére annál is inkább alkalmasak, mivel a vádlott zsidóságot oly színben tüntette fel, hogy az a nem zsidóvallásúaknak anyagi és erkölcsi megrontására tör azért, hogy azután fölöttük, mint rabszolgák fölött uralkodjék, ami pedig nemcsak megvetést válthat ki a többi felekezetbeliekből, hanem egyben a szenvedélyek, harag és düh, tehát a gyűlölet felkeltésére is a legnagyobb mértékben alkalmas . . . VII. (Kúria 1934. jún. 5. B I. 2154/1934. sz.) Indokok : . . . A védelem szerint a vádlott egyáltalán nem akart izgatni, hanem szépirodalmi cikkének tárgya minden politikától távolesően az volt, hogy egy vallásos orosz katonának lelki összeomlását mutassa be, mely azáltal állott elő, hogy a tízparancsolat «ne ölj» parancsával szemben kényszeríteni akarták, hogy az ellenséges haderő katonáira lövöldözzön, holott azok neki nem ellenségei, hanem szintén embertársai és testvérei, kikre a tízparancsolat szintén vonatkozik. A panasz alaptalan. A sajtóközlemény szövegéből a kir. Kúria is azt a jogi következtetést vonta le, hogy az adott esetben kétségen felülállóan a katonaság intézménye, sőt azon belül a katonai fegyelem elleni izgatás vétsége forog fenn, mert a cikk Magyarországon, magyar nyelven jelent meg, melyet elsősorban a többnyire közkatonai szolgálatot teljesítő munkások olvasták; mert továbbá éppen ez utóbbi oknál fogva olybá kell venni a cikk tendenciáját, hogy az a világ minden hadseregére és minden katonájára vonatkozik és hatni alkalmas volt, mégpedig annál is inkább, mivel éppen a könnyed novelláris fogalmazás szinte észrevétlenül és magától értetődően lopja bele a kisebb műveltségű közkatona lelkébe azt a hitet, hogy ő vallásellenes cselekedetet: gyilkosságot, tehát nagy bűnt követ el, amidőn katonai kötelességét teljesíti és a fegyelmi szabályokat és parancsokat megtartja és azoknak engedelmeskedik. A cikk tehát alkalmas arra, hogy a katonaság intézménye elleni gyűlöletre izgasson, sőt arra is, hogy a katonai fegyelmet megbontsa . . . = Osztályelleni izgatás esetei: BDtár XXV. 131., XXVI. 94. 115. A Btk. 281. §-ában említett rögtönösség fennáll, ha ugyanabban a nagyerejű, az akarat kibontakozását megbénító érzelmi állapotban, melyben az ölés megfogamzott, bekövetkezik egyúttal a cselekmény véghezvitele is. Nem alkalmazható az e §-ban rendelt'enyhébb minősítés, ha az elhatározás és a végrehajtás között nincs meg ez az időbeli összefüggés, jelesül ha a közbeeső idő alatt nem csupán a cselekvésre ösztönző érzelmi erők éreztetik hatásukat, hanem alkalmuk és idejük van az értelem fékező erőinek is érvényesülni. (Kúria 1934. máj. 9. B II. 1220/1934. sz.)