Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 105> Indokok : . . . A Btk. 281. §-a szerint a szándékos emberölés csak az alatt a feltétel alatt esik enyhébb beszámítás alá, ha a tettesnek erős felindulásban keletkezett ölési szándéka rögtön végre is hajtatott. Ez a rögtönösség fennáll, ha ugyanabban a nagyerejü, az akarat kibontakozását megbénító érzelmi állapotban, melyben az ölés megfogamzott, bekövetkezik egyúttal a cselekmény véghezvitele is. Ellenben ha az elhatározás és a végrehajtás között nincs meg ez az időbeli összefüggés, jelesül, ha a közbeeső idő alatt nem csupán a cselekvésre ösztönző érzelmi erők éreztetik hatásukat, hanem alkalmuk és idejük van az értelem fékező erőinek is érvényesülni, erős felindulásról nem lehet szó. Az adott esetben már az 1933. május hó 13-ra eső szombaton jutott a vádlott annak tudatára, hogy a felesége megcsalja és az ő vonzalmára méltatlanná vált. A feleségében való ez a súlyos csalódás üli meg lelkét s ez lesz mozgatója gondolatainak és cselekedeteinek egészen a vádbeli tettig. Az a mód azonban, ahogyan a vádlott ezt a súlyos lelki kérdést a közbeeső négy nap alatt felszámolta, csalhatatlan jelét szolgáltatja annak, hogy a vádlott nem volt teljesen kiszolgáltatva érzéseinek, hanem kellő önfegyelmezéssel tudta keresni a kibontakozás útját. A csalódásra ébredés első perceiben, amikor tehát a váratlan hatásnak a legnagyobb ellenhatást kellett volna kiváltania, — nyilván az értelem fékező hatása folytán — nem történik egyéb, mint az, hogy leszidja feleségét, s miután annak leköpésével kifejezésre juttatja megvetését,, ingerülten elhagyja otthonát. Ezt követően napokig (vasárnaptól keddig) vívódik önmagával, nem tud gyors elhatározásra jutni, mitévő legyen, hol az eszére hallgat, mely a feleségével való végleges szakításban látja a természetes megoldást, hol pedig a bosszú érzete keríti őt hatalmába, mely viszont megtorlást, véres elégtételt követel a megaláztatásért. Mindez nem akadályozza őt abban, hogy közben szolgálati helyén rendesen elvégezze megszokott munkáját is. Hétfőn már világosan jelzi, hogy megfogamzott benne az ölés gondolata. Élesre és hegyesre köszörüli azt a kést, mellyel szerdán a tettet végrehajtja. Másnap ismét a békés megoldást találja célszerűbbnek, és ebben a hangulatban indul falujába, míglen a végzetes szerda reggelén, a felségével való találkozása után, annak túlzott követeléseire ismét az érzelmi erők kerülnek túlsúlyba nála és azok hatása alatt elhatározássá érlelődik és megvalósításhoz jut a bűnös gondolat. A vádlott akaratelhatározása ezek szerint nem robbanásszerű hirtelenséggel, hnem az értelmi és érzelmi erők küzdelméből fokozatosan alakult ki. így pedig a kifejtetteknél fogva a cselekmény enyhébb megítélésére nincsen törvényes alap. A kir. Kúria ezért a törvényszék jogi álláspontját találván törvényszerűnek, a kir. ítélőtábla ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó részét megsemmisítette . . . -» 116. AkBtk. 353. § 1. pontja szerint minősülő zsarolás megállapításához elég, ha általában alkalmas a fenyegetés arra, hogy a sértettet a teljesítésre kényszerítse, a veszély bénító közvetlensége és a rögtönösség azonban nem tényálladéki elem. A fenyegetés foka és súlya a szemben álló felek személyi sajátságainak és erőviszonyainak, nemkülönben a sértett elhatározását befolyásoló kísérő körülményeknek mérlegelésével állapítandó meg. (Kúria 1934. ápr. 25. B I. 753/1934. sz.>