Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

94 Büntetőjogi Döntvénytár. elkövetőjének érdeke. — II. Az elkobzás tárgyának a bűncselekménnyel közvetlen kapcsolatban kell lennie, és így az elkobzás tárgyai a helyükbe lépő tárgyakkal nem helyettesíthetők. (Kúria 1934> ápr< 17< B IL 354/1934. sz.) Indokok : . . . A Btk. 375. § szerint a bűnpártolást az követi el, aki a nélkül, hogy a bűntett elkövetése előtt a tettessel vagy a részessel az iránt megegyezett volna, a bűntettből származó előny biztosítására közreműködik. Jóllehet a vádlott ily előzetes megegyezés nélkül a bűntettből származó előny biztosítására közreműködött; cselekménye ennek dacára sem vonható a Btk. 375. §-ának rendelkezése alá, mert amikor a bűntettből származó előny biztosításánál a pártolónak elsőrendű, főcélja az ő saját vagyoni haszna volt, nem pedig az alapcselekmény elkövetőjének érdeke, akkor a bűncselekmény •az anyagi jog szabályánál fogva nem bűnpártolás, hanem orgazdaság. A tényállásból vont okszerű következtetés szerint a vádlottnak elsőrendű, főcélja az volt, hogy vagyoni haszonhoz jusson, másfelől tudta azt, hogy az általa vagyoni haszon végett megszerzett ingó és ingatlan dolgok sikkasztás bűntettéből származnak. Cselekménye ezek szerint a Btk. 370. § első bekezdésébe ütköző orgazdaság bűntettének összes ismérveit magában foglalja. A tényállás szerint a lefoglalt ingó és ingatlan tárgyak az elsikkasztott idegen valutákból szereztettek ; ezek a tárgyak tehát csakis közvetve állanak az itt szóban lévő bűncselekményekkel kapcsolatban. Már pedig : a Btk. 61. §-ának és az utóbb keletkezett 1920 : XV. tc. itt is irányadóul vehető 5. §-ának értelme szerint az elkobzás tárgyának a bűncselekménnyel közvetlen kapcsolatban kell lennie, és így az elkobzás tárgyai a helyükbe lépő tárgyakkal nem helyettesíthetők, mi természetesen nem állja útját annak, hogy az ilyen tárgyak a törvényben megengedett más módon a bűncselekmény tettesének vagy részesének hatalma alól elvonassanak . . . = Kúria : Nem kobozhatók el a csalás útján szerzett pénzből vett tárgyak (B I. 3073/1926. sz.). 103. Lázítás; izgatás és nemzetgyalázás vádja .^Felmentések. A közéleti bírálat szabadságának határai. I. (Kúria 1934. febr. 28. B I. 52/1934. sz.) Indokok : . . . Lázítás akkor forog fenn, ha az intézmény létjogát, törvényszerűségét támadják meg lázító módon, ellenben az intézmény kezelői -ellen intézett támadás, ha elfogult, egyoldalú, igazságtalan is, a Btk. 173. §-ának súlya alá nem vonható. Az inkriminált cikk egy rögtönbírósági ítéletet támad annak kiemelésével, hogy ez az ítélet csak kárt okoz úgy itthon, mint a külföldön, és ezzel visszafüggésben hangoztatja, hogy «ennek a statáriális felkészültségnek csak balfelé van hegye, ökle, szigorúsága és kérlelhetetlensége, jobbfelé szinte megértően félreáll és engedékenyen néz.» Ezekből nyilvánvaló, hogy a cikk a magyar bíróságok — mint az alkotmány egyik intézményét — az előbb kifejtettek értelmében nem támadja, csupán egyik ítélete ellen — egyébként meg nem engedhető módon — kel ki s ezzel kapcsolatban panaszolja, hogy nálunk a statáriális eljárás egyoldalúan balfelé alkalmazzák. Az inkriminált közleményben a vád tárgyává tett bűncselekmény tényelemei nem ismerhetők fel ...