Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 95 II. (Kúria 1934. febr. 28. B I. 51/1934. sz.) Indokok : . . . A Btk. 173. §-ába ütköző bűntett csak akkor állapítható meg, ha a tettes a törvény kötelező erejét támadja meg a Btk. 171. §-ában meghatározott módon. A jelen esetben azonban a sajtóközlemény a rögtönbíráskodás gyakorlásáról szóló törvények kötelező ereje ellen nem intéz ilyen támadást. Igaz, hogy a közlemény okfejtése szerint Magyarországon nincs se szabadság, se élet, se föld, se jog, se munkanélküli segély, se a nép érdekében való kormányzás, míg a kormányrendszer által kihirdetett statárium meg nem szűnik, ezek a kitételek azonban csak a kormányrendszer ellen intéznek támadást a rögtönbíráskodás kihirdetése miatt, égetően szükségesnek mondják annak megszüntetését; a törvénynek magának a kötelező erejét nem támadják meg, az iránti engedetlenségre nem tartalmaznak felhívást. A Btk. 173. §-ába ütköző bűncselekménynek az itt szóban levő esete ; az állam szuverenitása elleni merénylet, ily cselekménynek ismérvei azonban a közleményben nem ismerhetők fel . . . III. (Kúria 1934. febr. 14. B I. 6012/1933. sz.) Indokok .... Való ugyan, hogy a cikk felemlíti a tízezer holdak gazdasági és politikai uralmát, és foglalkozik a falu népének nyomorúságos helyzetével is, ennek okát azonban az ország gazdasági és politikai szerkezetében látja, e szerkezet megváltoztatásának szükségét hangoztatja, azt kívánja, hogy az ipar a közösség erejével nevelődjék erőssé. Helyes tehát az a megállapítás, hogy a cikk a munkásosztály nyomorúságát a fennálló termelési rend eredményeként tünteti fel. Ez azonban nem egyértelmű az osztály elleni izgatás bűntettével, mely a társadalmi rend és az állam belbékéjének megtámadásával gyűlöletet akar felkelteni egyes társadalmi osztályok ellen. Azok a kitételek, hogy a magyar parlament nem áll kapcsolatban a néppel, a dolgozó tömegekkel, egyes törvények kortes célokat szolgálnak, ezenfelül a magyTar iparra és a mezőgazdaságra a feudalizmus köde borul, egyoldalúan túlzó a való tényeknek meg nem felelő beállítások ugyan, azonban nem haladják meg egyes ellenzéki pártok részéről az uralom birtokosai ellen állandóan hangoztatott támadások méreteit, és a magyar állam és nemzet egyeteme ellen nem intéznek oly támadást, mely azok becsületének csorbítására vagy hitelének sértésére alkalmas volna . . . IV. (Kúria 1934. márc. 21. B I. 333/1934. sz.) Indokok : . . . A vád szerint a cikknek az a kitétele, hogy ((Magyarországon forradalmi állapotok vannak» alkalmas a nemzetrágalmazás megvalósítására. Ez a panasz alaptalan. Téves ugyan a kir. ítélőtáblának az az érvelése, hogy valamely állam politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének forradalmi átalakulása nemcsak erőszakos úton, hanem alkotmányos eszközök igénybevételével is keresztülvihető, mert a forradalom az állam alkotmányának erőszakos megváltoztatása, az erőszak kisebb-nagyobb mérve a forradalomnak lényeges ismérve. Az alkotmányszerű úton eszközölt bármely gyökeres átalakulás nem forrada-