Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89 Ennek folytán a tanács elnöke a Pp. Élt. 72. §-a, illetve az 59,200/1912. I. M. számú rendelet 3. §-a alapján a jelen ügynek elintézését felfüggesztette s a kérdés eldöntését a jogegységi tanács elé utalta, majd pedig a tanács az eldöntendő kérdés szövegét a következőleg állapította meg : «1. Annak a cselekménye, aki a reá jogerősen kiszabott szabadságvesztésbüntetés kitöltésére mást szándékosan reábír, ha az így reábírt személy az említett büntetés kitöltése végett az illetékes hatóságnál jelentkezik és a büntetést részben vagy egészben kiállja, a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolásra való felbujtásként (Btk. 69. § 1. pont) vagy a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisításként minősítendő-e, amennyiben ez a vádlott tudta vagy a fennforgó körülmények között tudnia kellett, hogy ezzel az ő jogviszonyaira vonatkozó valótlan tény fog bevezettetni a szabadságvesztési intézet nyilvános könyvébe? 2. «Az pedig, aki a másra jogerősen kiszabott szabadságvesztésbüntetés kitöltésére akár felbujtás folytán, akár önként vállalkozik és e végből az illetékes hatóságnál jelentkezik, s az ilyen büntetést a jogerősen elítélt személy neve alatt részben vagy egészben kiállja, csupán a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolásban vagy ezzel anyagi halmazatban álló, a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisításban is marasztalandó-e, amennyiben ez a vádlott tudta vagy a fennforgó körülmények között tudnia kellett, hogy ezzel másnak a jogviszonyaira vonatkozó valótlan tény lesz bevezetve a szabadságvesztési intézet nyilvános könyvébe?» (Vonatkozással a kir. Kúriának a Büntetőjogi Határozatok Tárába 419. szám alatt felvett 2540/1904. B. számú és 509. szám alatt felvett 552/1912. B. számú elvi jelentőségű határozatára és a Pp. Élt. 70. §-ának 1. pontjára.) Ezen előzmények után terjesztette a kir. Kúria elnöke az elvi kérdést a jogegységi tanács döntése alá. III. A koronaügyész véleménye az, hogy úgy a felbujtónak, mint a tettesnek a kérdésben körülírt cselekvősége esetében a Btk. 374. §-ában meghatározott bűnpártolással anyagi halmazatban a Btk. 400. §-a alá eső közokirathamisítás megállapítandó, mert a hamis adatoknak a törzskönyvbe bevezetése az állam és az elítélt között a bűncselekmény elkövetése és a büntetés kiszabása következtében keletkezett jogviszonyok lényegére vonatkozik, s a vádlottak ennek tudatában cselekszenek, ez a tudat pedig a Btk. 400. §-ában említett szándékosságot már megvalósítja, s mert az ezenfelül kétségtelenül fennforgó bűnpártolást büntető 374. § különböző jogi érdeket véd. A Btk. 95. §-ában említett halmazatról a koronaügyész véleménye szerint nem lehet szó a sértett jogi érdekek különbözősége, valamint annak folytán, hogy ezek a cselekmények sem a helyettesítés, sem a vagylagosság, sem az általános és különös törvény viszonyában nem állanak egymással. Végül kifejti a koronaügyész azt, hogy a Btk. 374. §-ában körülírt cselekmény az elítélt által tettesi minőségben ugyan nem követhető el, de felbujtói minőségben igen, amire példa a Bn. 43. §-a alá eső kerítéssel kapcsolatban kifejlődött bírói gyakorlat. IV. Tekintettel arra, hogy — miként az 509. számú E. H. is kifejtette — a Btk. 374. §-a alá eső bűnpártolás csak bűntett vagy vétség miatt elítélt javára követhető el, továbbá tekintettel arra, hogy a kérdésnek 1. része az anyagi halmazat felvételének lehetőségét, viszont 2. része pedig az egyedül a Btk. 400. §-a szerint való minősítést kizártnak tekinti, holott a kérdést úgy kell feltenni, hogy az bármely irányú válaszadást lehetővé tegyen, végül tekintettel arra, hogy a mindkét kérdésben «amennyiben ez a vádlott . . .» szavak-