Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

78 Büntetőjogi Döntvénytár. hiteles és kötelező erejű megállapításai, mint a döntvények, hanem csupán konkrét ügyekben elkövetett nyilvánvaló törvénysértéseket állapítanak meg anélkül, hogy ezen megállapítások más ügyek elintézésénél az alsóbíróságokra nézve, a törvény valamely rendelkezésénél fogva, feltétlenül kötelezők volnának. A legfelsőbb bíróság ily áltásfoglalásainak figyelmen kívül hagyása alkalmat csak arra ad, hogy a törvénysértés újból megállapíttassék. (Kúria 1933. dec. 15. B I. 5098/1933. sz.) Indohoh s ... A Bv. 21. §-ában foglalt rendelkezésnek helyes értelmét már kifejtette a kir. Kúria B I. 5818/1922. számú JEH-ban, amely kimondotta, hogy a kir. ügyészség nyomozást megszüntető határozata a Bv. 21. § 2. bekezdése szempontjából annak bevárása nélkül, hogy azzal szemben a sértett a Bp. 42. §-ában meghatározott jogával él-e, véghatározatnak tekintendő, s hogy ennekfolytán a nyomozás megszüntetéséről értesített gyanúsított, mint sértett a Bv. 20. §-ában meghatározott rágalmazás miatti magánindítványát csak azon naptól számított három-hónap alatt terjesztheti elő, amely napon a megszüntető határozat részére kézbesíttetett. A kir. törvényszék, a jelen — a koronaügyész által perorvoslattal megtámadott — ítélete előtt több mint egy hónappal hozott, de a tárgyalás napjáig még hivatalosan közzé nem tett ezt a JEH-ot, ítéletének indokolása szerint azért nem fogadta el irányadónak, mert a Pp. Élt. 75. §-a értelmében a jogegységi és teljesülési határozatok kötelező hatálya csak a hivatalos lapban való közzétételük napjától számított 15 nappal kezdődik. Ez az érvelés azonban a fenti jogegységi határozatra való vonatkozásban tarthatatlan és a Pp. Élt. rendelkezéseinek teljes félreértésén alapszik. Az idézett 75. § rendelkezései ugyanis csupán a kir. Kúriának a 70. § értelmében hozott határozataira, vagyis ú. n. jogegységi döntvényeire és teljesülési határozataira (döntvényeire) vonatkoznak, de nem vonatkoznak a jogegység érdekében a Bp. 441. és 442. §-ában szabályozott perorvoslat folytán hozott határozatokra, amelyek, amint azt az 59,200/1912. I. M. számú rendelet 17. §-ának utolsóelőtti bekezdése külön is kiemeli, nem jogegységi döntvények s amelyekre úgy a Pp. Élt. IV. címének, mint az idézett rendeletnek rendelkezései csak annyiban vonatkoznak, amennyiben ezt a perorvoslatot is a kir. Kúriának a Pp. Élt. 75. §-a értelmében alakított tanácsa intézi el (1. id. rendelet 17. § utolsó bekezdését). A Bp. 442. §-a alapján a jogegység érdekében hozott határozatok nem egy meglévő jogszabály értelmének hiteles és kötelező erejű megállapításai, mint a döntvények, hanem csupán konkrét ügyekben elkövetett nyilvánvaló törvénysértéseket állapítanak meg a nélkül, hogy ezen megállapítások más ügyek elintézésénél az alsóbíróságokra nézve a törvény valamely rendelkezésénél fogva feltétlenül kötelezők volnának. Kötelező hatálya nem lévén ezeknek a határozatoknak, természetesen nem vonatkoztatható rájuk a Pp. Élt. 75. §-ának az a rendelkezése sem, mely a döntvények kötelező hatályának kezdőpontját állapítja meg. Mindezek dacára nem lett volna semmi akadálya annak, hogy a kir. törvényszék a Bv. 21. §-ának helyes értelmét megállapító fenti jogegységi határozatot, mint a legfőbb bíróságnak állásfoglalását, döntésénél irányadónak tekintse, miáltal elejét vette volna annak, hogy a szóban forgó törvénysértés ebben az ügyben is újból megállapíttassék . . .