Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 77 ból a Bv. 17. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezések Indokok : ... A bűnösség kérdésében használt panaszok azon alapulnak, hogy a Bv. 17. §-ának 1. bekezdése értelmében a vádlott bűnössége nem lett volna megállapítható. A panaszok alaposak. A kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, vájjon az ügyfelek képviselőire vonatkozóan tett nyilatkozatok a Bv. 17. §-ának első vagy második bekezdése alá vonandók-e? A kir. ítélőtábla ítéletében felhívott 6433/1909. számú JEH. szerint a Btk. 266. §-ában meghatározott mentesség akkor is fennforog, ha a gyalázó kifejezés az ügyre és az ügyfelek képviselőire vonatkozóan állíttatott, illetőleg használtatott. E JEH-ot követőleg lépett életbe a Bv., amely 17. §-ában a perbeli nyilatkozatokra vonatkozó mentességet a Btk. 266. §-ától némileg eltérően szabályozta, amennyiben különbséget tesz az ügyre és az ügyfélre vonatkozó nyilatkozatokat, valamint az ügyfélnek vagy képviselőjének az üggyel összefüggő egyéb olyan nyilatkozata között, amely az ügyfél érdekében szükséges volt. A bírói gyakorlat a Bv. életbelépte óta is egységes abban, hogy a Btk. 266. §-ában megadott mentesség a Bv. 17. §-a 1. bekezdésében körülírt mentességgel azonos terjedelmű, viszont a Btk. 266. §-ának megfelelő bírói gyakorlat az volt, mint az éppen a kir. ítélőtábla ítéletében hivatkozott JEH-bói is kitűnik, hogy az ügyfelek alatt, mint azokkal a perben egységeseknek tekintendő személyeket, az ügyfelek képviselőit is érteni kell. Ebben az eszmekörben mozog a kir. Kúriának 821. számú EH-a is, amely ugyanezt az álláspontot foglalja el. E szerint az adott esetben a vádlott által a felfolyamodásra adott észrevételeknek az ellenérdekű ügyfél képviselőjére vonatkozóan használt kifejezések mentessége szempontjából a Bv. 17. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók. A most hivatkozott törvényhely szerint pedig a mentesség szempontjából csupán azt kell vizsgálni, vájjon a felfolyamodásra tett észrevételekben, tehát folyamatban levő ügyben, az ügyirat fogalma alá eső iratban és az ügyfél fogalma alá eső képviselőre vonatkozóan használt és vád tárgyává tett kifejezések a kérdéses ügyre vonatkoztak-e, ellenben nem szükséges annak vizsgálata, vájjon ezek a kifejezések, az azt használó ügyfél érdekében szükségesek voltak-e, mert ez az utóbbi feltétel, csak a Bv. 17. §-ának 2. bekezdésében szabályozott mentesség szempontjából bír jelentőséggel. Az kétségtelen, hogy a vádlott által adott észrevételekben a sértettre vonatkozóan használt kifejezések, habár azok modortalanok is, mégis a sértett részéről a felfolyamodásban az ügyre vonatkozóan használt sértő kifejezésekkel kapcsolatosak és ilyenformán azok is az ügyre vonatkoznak. Minthogy tehát a vádlott a vád tárgyává tett kifejezést az ügyfél fogalma alá vonható képviselőre vonatkozóan, hatóság előtt folyamatban lévő ügyben, az ügyiratban használta és a használt kifejezések az ügyre vonatkoznak is : a Bv. 17. §-a 1. bekezdésének rendelkezése a bűncselekmény megállapítását kizárja . . . = A 821. számú EH-ot 1. BDtár XVIII. 9. 89. A Bp. 442. §-a alapján a jogegység érdekében hozott határozatok nem egy m,eglévÖ jogszabály értelmének az (Kúria 1934. febr. 20. B I. 5896/1933. sz.)