Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 67 lesz alkalmazandó, amelyik mellett «a vádlott legjobban jár» (583. számú EH. és B m. 4595/1932. számú kif. kúriai ítélet) . . . = Az 583. számú EH-ot 1. BDtár XIII. 12. — Kúria : A Hs. 1. §-ában említett «szándékosan» kifejezés alatt csupán a Btk. 75. §-ában megkívánt szándékot kell érteni, ami pedig azt jelenti, hogy a vádlott tudatának ki kell terjednie a cselekménye által okozott eredményre, de kevesebb mint a Btk. 386. §-ában megkívánt különleges célzat (dolus speciális), (BDtár XXVI. 161.). 74. Hitelsértés megállapítása, mikor az adós a vagyonának átruházására vonatkozó szerződésben elmulasztotta annak kikötését, hogy a gazdasági és üzleti tartozásokon felül az ellene bíróilag már megállapított tartásdíjakat is fizeti az átvevő és ezzel az eljárásával a tartásdíjkövetelés elől elvonta a kielégítési alapot. (Kúria 1934. márc. 7. B. III. 6068/1933. sz.) Indokok : ... A panasz szerint hitelsértésről azért nem lehet szó, mert a vád alapjául szolgáló szerződéssel a vádlottak nem akarták a hitelezőket, megkárosítani; sőt az volt a céljuk, hogy a teljesen eladósodott H. Gergely vádlott hitelezőit kielégítsék. A panasz alaptalan. Az ugyanis, hogy H. Gergely vádlott az ellene bíróilag megállapított tartásdíjak fizetését a vagyonának átruházására vonatkozó szerződés létrejötte után beszüntette s az ingó és ingatlan vagyonát átvevő társai a szerződésben csak a gazdasági és üzleti tartozások rendezését vállalták magukra, de a tartásdíjak fizetését nem és erre tényleg nem is teljesítettek a főtárgyalásig fizetéseket, annak a jogi következtetésnek a levonására nyújt alapot, hogy a vádlottak a vagyonátruházási szerződéssel a sértettnek megítélt követelése elől akarták a kielégítési alapot elvonni s ezzel a kielégítését szándékosan meghiúsították. Ez pedig a hitelező megkárosításának a célzatát is magában foglalja. . . . 75. Az adós egyik hitelezőjét a másik rovására ki nem elégítheti. Hitelsértés megállapítása, mikor az adós kielégítési alapul szolgáló egész vagyonát elidegenítette, a vételárat bizonyos nem peresített követelések kielégítésére fordította, amivel a már peresített követelések elől a fedezetet elvonta. (Kúria 1934> febr> 21. B III. 5407/1933. sz.) Indokok : ... A vádlott a tényállás szerint már a sértettel megejtett elszámolás alapján tudta azt, hogy őt legalább 483 P tartozás terheli; tudta tehát azt is, hogy ebben őt a bíróság el fogja marasztalni. A per 1928. május 23-án ellene tényleg megindult. Amikor a vádlott és neje a közös tulajdonukat képező házukat 1929. november 18-án 22,000 pengőért eladták, az ingatlanon 6000 + 2000, összesen 8000 P volt teherként bekebelezve. A vételárat a vevő 4000 P hiányával fizette ki, amely összeg erejéig a zálogjog az eladók javára bekebeleztetett s ez a bekebelezés csak 1930. március 22-én töröl5*