Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

68 Büntetőjogi Döntvénytár. tetett. A sértett részére a bíróság végeredményben tőkében 659 P-t, költségekben 172 pengőt ítélt meg. Ezek szerint a vádlottnak az ingatlan vételárából mint felerészben tulajdonosnak, oly nagy összég jutott, ami a sértett követelését többszörösen fedezte ; ámde a sértettnek elismert és már peresített követelését ennek ellenére sem fizette ki, hanem védekezése szerint azokat a hitelezőit elégítette ki, akik őt a házépítéshez készpénzkölcsönnel vagy munkateljesítménnyel hozzá segítették. A bűncselekmény elkövetésekor a Btk. 386. §-a még életben volt; a vádlott tette tehát ebből a szempontból is vizsgálandó. A csalást illetőleg a bírói gyakorlat az volt, hogy az adós egyik hitelezőjét a másik rovására ki nem elégítheti s ha ezt mégis megteszi, a Btk. 386. §-ba ütköző csalást, ha annak egyéb feltételei is megvannak, elköveti. Ezért a vádlottnak az a tette, hogy kielégítési alapul szolgáló egész vagyonát elidegenítette és a vételárból a sértettnek peresített követelésére mit sem fizetett, hanem egyéb nem peresített követeléseknek kedvezményes kielégítésével magát vagyontalanná tette, úgyhogy rajta a sértettnek jogerősen megítélt követelése be nem hajtható : a sértett hitelező megkárosítására irányuló célzatai elköve\ tettnek tekintendő. Ezekből folyik továbbá, hogy a vádlott az ingatlanát a sértettnek mint hitelezőnek a megkárosítása végett a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt idegenítette el, de következik az is, hogy kielégítési alapul szolgáló vagyonát jogtalanul csökkentette s ezáltal hitelezőjének kielégítését szándékosan meghiúsította. A vádbeli cselekmény tehát a hitelsértés bűntettének alkotó elemeit is magában foglalja. A kifejtetteknél fogva nem alapos az az érvelés, hogy a vádlott tette a sértettnek az ítéletek folytán csak később megnyílt kielégítési jogát az ingatlan eladása nem sértette, mert a sértett a vádlott eljárása folytán nem jutott kielégítéshez, holott a vádlott már az elszámoláskor tudta, hogy az a sértettet megilleti. Még kevésbbé alapos az a feltevés, hogy a sértett kielégítési igénye a háznak későbbi eladása folytán a beállott értékcsökkenések miatt amúgy is meghh'isult volna . . . = Kúria : Elítélés, mikor az adós, kielégítésre szolgáló vagyonának egyik részét koholt követelésnek, másik részét pedig egyes kedvezményezett hitelezőknek kielégítésére fordítva, meghiúsította azt, hogy az összes hitelezők arányos mértékű kielégítéshez jussanak (BDtár XXVI. 170.). — Kúria: Jogtalanul csökkenti vagyonát az az adós is, aki egyik hitelezőjét a másik kárára elégíti ki (BDtár XXVI. 172.). 76. Hitelsértés megállapítása, mikor az adós egyik hitelezője nem vitás követelésének bírói megítélését addig késleltette, míg az egyedüli fedezetül jelentkezett ingatlanáért kapott vételár a többi hitelezőknek ki lett szolgáltatva, utána pedig mindjárt elismerte a kereseti követelés fennállását. (Kúria 1934. ápr. 18. B III. 6395/1933. sz.) Indokok : ... A panasz oka az, hogy a vádlott jóhiszeműen járt el. Ingatlanának eladásával szándéka nem az volt, hogy hitelezőit károsítsa, sőt azzal éppen ezek érdekét szolgálta, mert ingatlanának szabad kézből eladásával magasabb vételárat ért el, mint amennyi árverés esetén befolyt volna ; az eladás nem is titokban, hanem hirdetés útján történt ; a vételárból magának mit sem tartott meg, az egész összeget a hitelezők vitték el.