Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

60 Büntetőjogi Döntvénytár. VI. Minthogy viszont a vétség miatt szabadságvesztésbüntetést megállapító törvényszéki ítélet ellen nem a Bp. 385. § 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz, — a fenti döntés szerint — mint a törvény által kizárt perorvoslat a kir. ítélőtábla által visszautasítandó, ennek logikai és törvényes folyományaként azt is ki kellett mondani, hogy ily esetben a kir. ítélőtábla hivatalból észlelt semmisségi ok alapján intézkedhetik. 1. A Bp. 556. § harmadik bekezdésének új rendelkezése ugyanis nem érintette a Bp. 557. § 3. bekezdését, mely szerint a 429—439. §-ok a törvényszék másodfokú ítélete ellen használt semmisségi panaszra és ennek elintézésére is megfelelően alkalmazandók. Már pedig a Bp. 434. § harmadik bekezdésében kifejezésre jutó azon szabály alól, hogy a törvényben kizárt semmisségi panaszt — járásbírósági ügyekben — a kir. ítélőtábla utasítja vissza, a Bp. 432. §-a helyébe lépett Bpn. 32. §-a csak két kivételt állapít meg, kijelentvén, hogy az elkésetten, vagy arra nem jogosult egyén részéről használt semmisségi panaszt az a bíróság utasítja vissza, amelynél bejelentették. Ellenben minden más semmisségi panaszt, tehát a törvényben kizártat is — aminő pedig a jelen határozat második bekezdésében említett panasz is — csak a kir. ítélőtábla utasíthatja vissza. 2. Ennek a válasznak viszont logikai folyománya csak az lehet, hogy a visszautasítással kapcsolatban a kir. ítélőtábla hivatalból észlelendő semmisségi ok fennforgása esetében intézkedést is tehet, sőt a Bp. 384. és 385. §-ának utolsó és a Bp. 387. § első bekezdéseiben foglalt — s a Bp. 521. § értelmében a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben is alkalmazandó — rendelkezések folytán köteles is tenni. Ezen szabály alól ugyanis kivételt csupán a Bp. 429. §-a helyébe lépett Bpn. 30. §-a állapít meg arra az esetre, ha a semmisségi panaszt azért kell visszautasítani, mert azt a) egy korábbi határozattal már elbírálta, b) arra nem jogosult használta, c) elkésve jelentették be. Minden egyéb esetben s így a határozat második bekezdésében említett esetekben is tehát a kir. ítélőtáblának — ha a visszautasításkor hivatalból észlelendő semmisségi ok forog fenn, ennek alapján a Bpn. 33., 34. §-ai értelmében a törvénynek megfelelő határozatot kell hoznia. Mindezekre tekintettel a felvetett kérdést a határozat értelmében kellett eldönteni. Kelt a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1933. évi április hó 7. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1933. évi május hó 3. napján tartott ülésében. = A kir. Kúria jogegységi tanácsának 30. számú büntető döntvényét 1. BDtár XXV. 2. 75. A jogos védelem határainak menthető túlhágására csupán az. hivatkozhatik, akinek javára a jogos védelmi helyzet, mint ténybeli és jogi előfeltétel megállapítást nyert. ^Kúria 1933 ápr 24 B IL 5696/1932. sz>) Indokok .... Az irányadó tényállás az, hogy a sértett féltékenységében a vádlottat, amikor még csak jegyese volt, tettleg bántalmazta, aminek ellenére a vádlott ragaszkodott sértetthez és szüleinek ellenzését legyőzve, feleségül ment hozzá. A sértett a házasságkötés után is féltékenykedett a vádlottra, összeszólalkozás közben revolvert fogott reá, többször tettleg bántalmazta és